Ruszinkó Réka:

Habardanecz az "ördöggel" paktál

 

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 májusa)

 

Habardanecz János Szalatnokon született horvát nemzetiségű magyarországi diplomata és katona volt. Az 1525-től forrásokban szereplő Habardanecz nevét több változatban is említik, úgy mint Habirdanácz, Hobardonecz vagy Hobordanszky. Fiatalon a végeken harcolt, sőt Jajca várában udvarbíróként is működött. 1526-tól pedig udvari vitéz volt. A Ferdinánd-Szapolyai királykérdésben Ferdinánd oldalát erősítette. 1527-től Ferdinánd és Cserni Jován szerb felkelővezér között lépett fel közvetítőként, ugyanis az osztrák főherceg Jován segítségével akarta megtámadni Szapolyait, de ez a próbálkozás sikertelen maradt. Diplomataként 1528-ban tűnik fel újra, ekkor jár I. Szulejmánnál Ferdinánd követeként, de Szulejmán visszautasítja békeajánlatát. 1529-ben Paragli Ibrahim nagyvezírnél volt követségben, majd 1530-ban felajánlotta szolgálatait Várday Pál esztergomi érseknek, aki Ferdinánd mellé kívánt állni. Nincsenek forrásaink arra, hogy meddig élt és hogyan vesztette életét.

 

A továbbiakban a nem éppen rövidre sikeredett Szulejmán szultánnál 1528-ban tett diplomáciai útjának történetét olvashatjuk, melyet Habardanecz saját jelentéséből ismerünk.

Az ominózus tárgyalásra 1528. május 29-én érkezik meg Habardanecz Siegmund Weichselbergerrel az oldalán Konstantinápolyba. Érdekes, hogy jelentésében Szelim szultánt említ, pedig akkor ő már halott volt és Szulejmán uralkodott a törökök leghatalmasabb uraként. Arról nincs tudomásunk, hogy Habardanecz vagy az átíró követett-e el hibát, de az bizonyos, hogy jelen esetben I. Szulejmánt kell értenünk alatta. A megérkezéskor a követek Ibrahim pasa elé járulnak, átnyújtják neki ajándékaikat, majd a szálláshelyükre mennek.

Két nappal később, Pünkösd napján kapnak először lehetőséget, hogy elmondják szándékaikat. A szultánhoz három-négy óriási díszes termen át vezetik őket, ahol három pasa fogadta őket: a már említett Ibrahim, Ájász és Kászim beglerbég. De még jelen volt mellettük a tárgyaláson a sejh, a kádiaszker, a defterdár, a kancellár és még két titkár. Amikor leültették őket, észrevették, hogy a csarnok másik oldalán ráccsal elválasztva ült a nagytanács, felettük pedig egy kis rácsos ablak volt, mely mögött a szultán titokban bele szokott hallgatni a tárgyalásokba. Miután Ibrahim pasa megtudta a követektől, hogy utazásuk közben minden rendben volt, felvetette, hogy valószínűleg a Magyarország feletti uralomról kellene tárgyalniuk a szultánnal. De a követek ezt tagadták, hiszen Ferdinándé az ország és csak Ferdinánd a szultán hogyléte miatti érdeklődésében küldte hozzá követeit. Ibrahim kapott is az alkalmon, hogy megjegyezze az ország a szultáné, nem Ferdinándé. S kérdésére, hogy Buda vára milyen állapotban van, a követek azt válaszolták, hogy ép. Majd saját meggyőződésükről kezdték megint meggyőzni Ibrahimot, miszerint nem lehet a szultáné Magyarország, mert felégette, és ha szüksége lett volna rá, akkor miért égette volna fel. De erre Ibrahim azt válaszolta, hogy nem a szultán akarta felégettetni, hanem katonái, akiknek nem tudta megparancsolni, hogy ne lobbantsák lángokra a házakat. De ennek ellenére egyértelműnek kellene lennie, hogy a szultáné az ország, mert ahová az ő lova lép, az az ő birtoka onnantól kezdve. Habardaneczék még mindig nem értenek egyet a pasával, mert Buda Ferdinándé, és miért is kellene békéért jönniük a szultánhoz, amikor ő elmenekült Budáról. Ibrahim mentette is a menthetőt, s közölte a követekkel, hogy az nem menekülés volt, hanem a tél elől visszatért Törökországba a szultán, de egy megbízottat is hagyott hátra, aki nem volt más, mint Szapolyai.

                           (A rettegett Héttorony - Sztambulban)

 

A követek felháborodva mesélték el Szapolyai önkényes megkoronázását, mellyel tudatni akarták a pasákkal, hogy Szapolyai nem törvényesen lett a korona birtokosa, hiszen miután első kérését, hogy megválasszák a nemesek elutasították, Tokajba csalta a nemeseket s a várba zárva újra felkérte őket arra, hogy királyukká válasszák, de akkor sem egyeztek bele, így Szapolyai csak megfenyegetve a nemeseket tudta elérni, hogy királyként nevezzék meg. De nem érte el akaratát, mert a nemesek rögtön értesítették a történtekről a vármegyéket, s így egyöntetűen megválasztatták Ferdinándot királyukká. Arról pedig szó sem esett, hogy Szapolyai a szultán akaratából maradt volna Budán. Nem is értik, miért őt választotta volna a szultán erre a feladatra, hiszen egyértelműen nem képes egy ekkora országot irányítani.

Habardanecz ellenpéldaként fel is sorolja Ferdinánd király ékességeit, de Ibrahim kétségbe vonja, hogy az osztrák főherceg bölcs, ügyes, gazdag és jó szomszédja, barátja lenne a környező országoknak. Ibrahim ezért megkérdezi, hogy valójában ellenségeskedés vagy békeajánlat érdekében érkeztek-e a szultán elé, melyre egyértelmű választ nem adnak a követek, mert nem ellenségeskedés miatt jöttek, de nem is állítják, hogy békével. Ibrahim úgy vélte ezek után a szultán elé vezetheti a követeket. A szultánhoz érve a követek úgy üdvözölték Szulejmánt, ahogyan azt Ferdinánd megüzente. A tolmács azonban nem szöveghűen adta át az üdvözletet a szultánnak, melyet rögtön észrevett Habardanecz, s jelezte, azonnal javítsák ki a hibákat, s pontosan adja át ezen túl a tolmács mondanivalójukat. Miután ezt tisztázták a követ elmondta, hogy Ferdinánd egy levelet küldött a szultánnak, de mindezt úgy mondta el, hogy beszédéből kitűnt, Ferdinánd mennyire nagy királynak tartja saját magát. Erre felháborodott a szultán, hiszen mi jogon jelenti ki magát Ferdinánd a leghatalmasabbnak, amikor a keresztény királyok mindegyike a szultán alá vonja magát. A követek érdeklődve kérdezték, hogy mégis kikre gondol a keresztény királyok megnevezése alatt Szulejmán. Mire Szulejmán felsorolta, hogy a francia király, a lengyel király, a pápa, a velenceiek s még az erdélyi vajda is felettük állónak tekintik őt. Habardanecz ezt továbbra sem tartotta helytálló kijelentésnek, de folytatta mondanivalóját, miszerint Ferdinánd szeretne a szultánnal barátságot és jó szomszédi viszonyt ápolni, amire ugyan Ibrahim megkérdőjelezte, hogy ha ezt a szultán mégsem akarja, akkor mi történik, de a követ csak azt válaszolta, hogy bíznak a szultánban és döntésében. De ekkor véget ért hirtelen a tárgyalás, mert a szultánnak sürgős ügye támadt, s így a követeket visszaküldték szállásukra.

Másnap a szultán nem tudta őket fogadni, így ismét Ibrahim pasa elé kellett járulniuk. S először újra átbeszélték, amit előző nap megvitattak Ferdinánddal kapcsolatban. Majd újra megismételték a követek, hogy Ferdinánd barátságot kíván fenntartani a szultánnal, de ezúttal hozzátették, hogy mindezért cserébe a szultán által elfoglalt várak visszaadását kéri az osztrák főherceg. A pasa pedig elmondta, hogy mindezekre megvan a lehetőség, de ők cserébe azt kérik, hogy Ferdinánd mondjon le Magyarországról. A követek erre csak azt válaszolták, hogy hosszú időre kívánnak a szultánnal barátságot kötni, de nem tetszik nekik, hogy a szultán úgy vette el a váraikat, hogy nem mondta fel a Lajos királlyal kötött fegyverszünetet. A pasa kíváncsi volt, hogy mely várakat szeretné uruk visszakövetelni a szultántól, de arra nem számított, hogy a követek felsorolása ily hosszas lesz: Nándorfehérvár, Szabács, Zalánkemén, Pétervárad, Szerémújlak, Cserőd, Atya, Rednek, Kölpény, Ireg, Szávaszentdemeter, Racsa, Szörénytornya, Pety, Orsova, Miháld, Jajca, Zvecsáj, Banjaluka, Knin, Scardona, Udbina, Zadwinum, Novigrád, Osztrovica és még számos egyéb vár. Meglepődöttségében Ibrahim pasa viccelődve megkérdezte Habardaneczéket, hogy esetleg a királyuk nem tart-e igényt Konstantinápolyra is, s ha nem kapják vissza ezeket a várakat, akkor megostromolja-e ezeket Ferdinánd. De a követek nem ismerték uruk akaratát ez ügyben, s azt felelték a pasának, hogy nem ismerhetik ki még ők sem királyuk titkait.

A követek továbbra is szerették volna megtudni, hogy hogyan szerezheti vissza Ferdinánd az említett várakat, megkérdezték hát Ibrahimot, mennyi pénzért lenne hajlandó a szultán megválni tőlük. De a pasa szinte felnevetve közölte a követekkel, hogy a szultánnak nincs szüksége további bevételekre, hiszen nála gazdagabb nem él e földön. A követek megnyugtatták, hogy csak azért kíván pénzt ajánlani Ferdinánd a várakért, mert nem kívánhatja egyik fél sem a további vérontást. A pasát kevésbé sem zavarja, hogy további öldöklés folyjon, hiszen bízik saját hadaiban, és ismeri a németek hadviselését állítása szerint. Bár Habardanecz megjegyzi, hogy nem ismerheti igazán, mert sosem csaptak még össze hadaik a németekével. S kissé belefeledkeznek abba a kérdésbe, hogy melyikük ismeri jobban a másik fél hadivívmányait. Majd újra felvetődik a várkérdés, s a követek javasolják, hogy Ibrahim ha tud jobb módot arra, hogy barátságot kössenek, akkor ossza meg velük, de erre a pasa ugyancsak előző válaszával felelt, miszerint Ferdinándnak át kell adnia Magyarországot, s ezután tárgyalhatnak Németország kérdéséről. S megemlíti Ibrahim, hogy bizony Szulejmán készül, mert számít arra, hogy a császár megtámadja birodalmát, hiszen a németek hitszegőek. S újra elbocsátja a követeket a pasa azzal az ígérettel, hogy pár napon belül választ adnak.

Június 28-án hívja újra Ibrahim magához a követeket a szokásos tanácsterembe. A törökök Ferdinánd felől érdeklődnek a követektől, akik mivel el voltak zárva, nem tudnak válaszolni kérdéseikre. S kiderül, hogy a törökök hírt hallottak Trencsén ostromáról, miszerint a vajda legyőzte a császár hadait, de ezt egyértelműen hamis hírként értelmezik a követek. Ez felkelti a törökök érdeklődését Trencsén iránt, s milyenségéről faggatják a követeket, akik kissé bevehetetlen várként írják le azt, de bíznak urukban, hiszen kiváló mesteremberei nem ajánlanának neki olyan várostromot, melyet nem tud véghezvinni. Ibrahim szerint Ferdinánd azért ilyen nyughatatlan, mert viszályai vannak, s félelemben él, de Habardanecz szerint csak barátokat keres ura. De a pasa nem érti, hogy akkor miért nem jutnak egyetértésre a pápával és a francia királlyal, ha csak a barátságot keresi Ferdinánd, sőt VII. Kelemen pápát el is fogatta. A követek azonban a pasának elmondták, hogy a pápa háborút szított, fellázadt a császár ellen és még a franciákat is ellenük hergelte, amely nem méltó viselkedés egy pápához. Végül a pasa biztosította a követeket afelől, hogy a szultán megértette kéréseiket, megmagyarázta nekik, hogy miért váratta eddig őket, de már szabadon hazatérhetnek, s levelében a szultán mindenre választ ad Ferdinándnak. S figyelmeztette a követeket arra, hogy a szultán személyesen kívánja Ferdinánd számára megmutatni barátságát. A követek megköszönve ezt hazaindultak.

Mindeközben a velenceiek a szultánhoz járultak, s kémekként nevezték meg a magyar követeket, és kérték ne engedjék el őket, de mivel már elengedte őket, így utánuk mentek. Ezzel az okkal kívánták ott marasztalni a magyar követeket, s csak azzal a feltétellel engedhették el őket, ha egy újabb magyar követ érkezik hozzájuk, azonban Habardanecz biztosította őket afelől, hogy más követ nem fog érkezni. Így más okot kerestek arra a törökök, hogy ott marasztalhassák a két magyar követet, melyet hamar meg is találtak, miszerint hamarosan egy lengyel követ érkezik, aki panaszt kíván tenni ellenük.

Az említett lengyel követ szeptember 22-én érkezett meg, s csak október 18-án vezették a szultán elé, ahol elmondta, hogy a császár elfogadta a pápát, és még mindig nem engedte szabadon, s hitetlen német csapatokat bérelt fel. A követ szerint a lengyel királynak kell Magyarország felett uralkodnia, s ennek beteljesítéséhez a szultán segítségét kéri. Ezután Ibrahim titkára a követekhez ment, s újból kémekként azonosította őket, így továbbra sem térhettek haza. További harminchárom napig váratták a követeket, amikor is Ibrahim még három nap haladékot kért tőlük, majd végül úgy térhettek vissza Magyarországra, hogy Szulejmán visszautasította Ferdinánd barátságát, de útjuk biztonságát biztosította.

A több hónapnyi kalandos követjárás után végül Habardanecz és Weichselberger sajnos eredménytelen tárgyalások során térhetett haza. Ám Habardanecz jelentései alapján betekintést nyerhettünk Szulejmán szultán és a török udvar mindennapjaiba s diplomáciai módszereikbe.

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Ruszinkó Réka: Habardanecz az "ördöggel" paktál
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat