A felejthetetlen Szapolyai – Egy történészek által elfeledett, majd 2020-ban újra felfedezett királyi dinasztia alapításának körülményeiről

 

Előszó

Fodor Pál és Varga Szabolcs szerkesztésében nemrég megjelent egy tanulmánykötet „Egy elfeledett magyar királyi dinasztia: a Szapolyaiak” címmel. A kiadvány elfeledett magyar királyi dinasztiának titulálja a Szapolyai-családot, illetve a „dinasztia” két tagját, Szapolyai Jánost és János Zsigmondot. Utóbbi választott (nem koronázott) magyar király volt, és örökös híján ki is halt vele a „dinasztia”. Rövid regnálásuk ellenére a Szapolyaiakat elfeledni talán az egyik legnehezebb feladat, hiszen számos olyan esemény kötődik a nevükhöz, amely cseppet sem nevezhető emlékezetesnek vagy dicsőségesnek, mint inkább vitathatónak vagy megosztónak. Ezért is örömteli, hogy a történész kutatóknak ezek szerint van akarata, vagy – mai, divatosabb intézeti szóval élve – lendülete egy olyan téma kifejtésére, amelyet…

Amelyet „elfeledtek”. Kik és miért? Jó kérdés. Ki és miért, milyen céllal akarta „elfeledtetni” a Szapolyai „dinasztiát”? Hányszor hallottam még kezdő történészként a nekem szegzett kérdést (ami már magában hordozta a választ is): ugyan mit lehet még a Szapolyaiak történetén kutatni? A kötetben megjelent tanulmányok minőségét látva, nyugodt szívvel kijelenthető: lám, igenis van mit kutatni. Mégis ambivalens a kötet. Ugyanúgy, mint a Szapolyai „dinasztia” szereplése a magyar történelemben. Dicséretes könyv, mert a történészek hozzányúltak olyan témákhoz, amikhez korábban nem; feszegetnek olyan kérdéseket, amiket korábban nem. Jóllehet, az egész tanulmánykötetnek más értéke és konklúziója lett volna, ha nem a „Mohács 1526–2026 Rekonstrukció és emlékezet” nevű projekt égisze alatt jelenik meg a kiadvány. Ugyanis így már elgondolkodtató a kötet üzenete. A kiadvány egyik olvasata, hogy az intézeti történészek „rekonstruálták” (vagy retusálták?) Szapolyai János 1526. évi mohácsi szereplését, és ez a tett immár méltó az „emlékezetre”. Habár a történelem szubjektív tudomány, és a képviselői törekednek az objektivitásra, ezért ezt a lehetőséget óvatosan elvetettem. A másik olvasata, hogy a történészek találtak valami olyan bizonyítékot Szapolyai Jánosról, amely az erdélyi vajdát egyértelműen felmenti az 1526. évi ténykedése alól. Nem történt semmi ilyesmi. A harmadik, hogy mivel a mohácsi csatavesztés – ezen nincs mit szépíteni – hozzásegítette a királyi „dinasztia” alapítóját a régóta áhított magyar trónhoz, ezért feltételezhetően az 1526. év eseményeiről majd részletesen, bővebben olvashatunk. Ne álmodozzunk! Újból bebizonyosodott, hogy a történelem eszméletlenül érdekes tudomány, de ébren azért érdekesebb.

A „Mohács 1526–2026 Rekonstrukció és emlékezet” tanulmánykötetének kutatói pontosan a projekt zászlójára tűzött 1526-os évvel foglalkoztak a legkevesebbet. Ha jól számoltam, akkor a – szokásos mellékleteket leszámítva – 366 oldalas tanulmánykötet egy, azaz egyetlen egy oldala foglalkozik Szapolyai János erdélyi vajda mohácsi „ténykedésével”. Ez az egyetlen oldal is elég felejtős. „Az 1526-os év eseményeit jelen összegzésben nincsen mód részletesen ismertetni” – írja C. Tóth Norbert, „mivel a csata előtti időszak történései a források szintjén még nincsenek feltárva. Így meg kell elégednünk azzal, hogy a Szapolyai János által kibocsátott levelek révén rekonstruáljuk a vajda vonatkozó évi mozgását augusztus végéig. (A szándékosan késett-e el a vajda a mohácsi csatából – történelmietlen – kérdést nem fogom érinteni, a modern történeti irodalom erre már megadta a választ.)” (C. Tóth, 2020. 111. o.) Nem tudni pontosan, mire gondolhatott C. Tóth a csata előtti források feltáratlanságával kapcsolatban. Megelégszik azzal, hogy ez a művelet még nem történt meg, és ezért nem is érdemes ilyen kérdéssel foglalkozni. Azt azonban megtudjuk, hogy az erdélyi vajda „szándékos késésének” kérdése „történelmietlen”, amolyan történettudományi tabu. C. Tóth Norbert kérdéses tanulmánya „Szapolyai János erdélyi vajda török ellenes harcai (1510–1526)” címmel jelent meg a tanulmánykötetben. A dolgozatra talán még azok is felkapták a fejüket, akiket nem kifejezetten érdekel Magyarország késő középkori története. A cím alapján olybá tűnik, mintha Szapolyai János erdélyi vajda tizenhat évnyi regnálása alatt egyfolytában harcban állt volna a törökkel. Ha Szapolyai török ellenes harcaira gondolunk, valóban voltak sikerek (1513-as és 1522-es hadjárat). A mohácsi csatavesztés és a vajdai hivatal leadási éve, 1526 elég kérdéses, és Nándorfehérvár elvesztése (1521) sem túl meggyőző. Úgy tűnik, hogy a valóban országos méretű hadi vállalkozások megfeküdték az erdélyi vajda gyomrát. Mert a megkésett toborzásnak, vagy a nehezen összegyűjtött erdélyi seregek több száz kilométeren, hegyen-völgyön át tartó, kardcsapás nélküli meneteltetésének se 1521-ben, sem 1526-ban nincs sok értelme. Mivel azonban minden múltbeli cselekményre van valami kézenfekvő magyarázat, ezért nagy várakozással lapoztam fel C. Tóth tanulmányát – hátha a történész mégis talált valami olyan adatot, amely eddigi tudásunkból elsikkadt. Sajnos, hamar rá kellett döbbenni a valóságra. Naiv várakozásom mehetett a történettudományi lomtárba.

            Mielőtt belekezdenék a könyvbe, érdemes áttekinteni három „kimagasló” évet (1521, 1526 és 1529) az erdélyi vajda mohácsi emlékeiből. Pontosan fél évezrede annak, hogy a Magyar Királyság kapujának tartott Nándorfehérvárt elfoglalta az oszmán hadvezetés. Szülejmán (1520–1566) szultán nemcsak elfordította a kulcsot a képzeletbeli kapu zárszerkezetében, hanem – a távolabbi események, például az öt évvel későbbi mohácsi csatavesztés tükrében – olyan szélesre tárta azt a kaput, hogy azon – 1521 után – gyakorlatilag ellenállás nélkül tudtak beözönleni az oszmánok. A kulcsfontosságú erőd védői mindenfajta külső segítség és támogatás, komolyabb tüzérségi felszerelés – az ostrom utolsó napjaiban például lőszer, puskapor és élelem – híján is több mint két hónapig tartották a várat, a többszörös túlerő ellen. A védők augusztus 29-én adták meg magukat, tehát a magyar történelem első „augusztus 29-éje” ez a nap. Nem sokkal később kaptunk a nyakunkba még kettőt: a mohácsi vereség, vagy Buda 1541. évi eleste is augusztus 29-én történt. Kisebbfajta csoda, hogy a Hunyadiak kora óta lelakott, végletekig kiszipolyozott és elhasználódott nándorfehérvári erőd védői két hónapig feltartóztatták a 16. század egyik legjobban felszerelt és kiképzett támadó hadseregét. Szapolyai János hosszas szervezés és menetelés után, 1521. szeptember 13-án érkezett meg a bátai királyi táborba, majd innen vonultak tovább Mohácsra. Ezzel egy időben a várat ostromló, győztes török sereg több száz kilométerre tartózkodott. A vajda – ha a vár elestétől számítjuk az időt – bő két hetet késett a királyi táborból, de 1521-ben – ha késve is, de legalább – odaért Mohácsra.

Más volt a helyzet 1526-ban. Noha már kora tavasszal köztudott, hogy a török szultán ismét személyesen készülődik a Magyarország elleni újabb hadjáratra, Szapolyai János még augusztus elején gyűjtögeti a seregét. Az erdélyi Tordán. Pedig már júniusban azt tervezte, hogy seregével hátba támadja a törököt Bulgáriában. Legalábbis erről tájékoztatta a budai királyi udvart. Sok „történelmietlen” kérdés záporozik ilyenkor. Például: ha Szapolyainak már júniusban volt olyan serege, amivel hátba akarta támadni a törököt, akkor miért kell még augusztus első heteiben is toboroznia a katonákat? Ha a gyors mozgásra képes, lovas egységekkel valóban II. Lajoshoz (1516–1526) igyekezett, mi tartott ilyen hosszú ideig? Miért nem tudta a katonákat már korábban előre küldeni a királyi táborba? Szapolyai vajda augusztus 24-én még csak Kolozsvárott tartózkodik, ezért egy 2017-ben megjelent könyvemben azt állítottam, hogy nem is tudott elkésni a mohácsi csatából, ami augusztus 29-én lezajlott. Az az illető, aki késik, odaér arra a bizonyos földrajzi helyre, csak késve. Szapolyai esetében azonban ilyesmiről nem beszélhetünk. A mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban Gyalókay Jenő kiszámította, hogy hány napja volt Szapolyainak arra, hogy Mohácsra érjen. A huszadik századi tüzértiszt a rendelkezésére álló adatok alapján eldöntötte, hogy fizikai képtelenség lett volna Szapolyainak odaérnie Erdélyből Mohácsra. Pedig Gyalókay két héttel számolt, mert akkoriban még nem is ismerte az augusztus 24-i levelet, amely bizonyítja, hogy a vajda 5 nappal Mohács előtt még csak az erdélyi Kolozsvárott tartózkodott. Egyetlen szemtanú sem ismert, aki leírta volna, hogy a vajda éppen hol járt a mohácsi csata idején. A vajda pártján álló történetíró szerint Szapolyai elszakadt az általa összegyűjtött erdélyi seregektől, és gyors szekérre pattanva loholt Mohácsra, hogy ha másként nem is, legalább személyesen ott lehessen az ütközetben. A – Szapolyaitól több száz kilométeres távolságban, Mohácsnál tartózkodó – történetíró állítása szerint a vajda hallotta az ágyúk dörgését a messzi távolból.

1529-ben Szülejmán szultán ismét személyesen jött Magyarországra, hogy a vele időközben már szövetségre lépett Szapolyai Jánossal együtt a távoli Bécs ostromához igyekezzen. Láss csodát: az egykori erdélyi vajda nyolc évvel Nándorfehérvár elvesztése, és három évvel a mohácsi ütközet után időben, már augusztus közepére oda tudott érni Mohácsra. Úgy tűnik, Szülejmán szultán hívó szava erősebbnek bizonyult, mint II. Lajosé.

            A jelen kötet szerzője ugyan nem mainstream történész, és kutatását nem támogatják több száz milliós közpénzekből fenntartott állami alapok, azért mégis úgy véli, hogy érdemes a kedves Olvasók elé tárni – a történészek bevallása szerint elfeledett – Szapolyai János hatalomra kerülésének felejthetetlen részleteit. A könyv egyben tisztelegni kíván az 500 évvel ezelőtt elesett nándorfehérvári erősség hősi halált halt védőire. Akik két hónapon keresztül hiába várták II. Lajos király, ecsedi Báthory István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda felmentő seregeit.

 

A könyv megjelenése 2021 őszén várható!

 

Oldal: A felejthetetlen Szapolyai - Beharangozó
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat