Balla Tímea:

 

Ami ápol és eltakar – a török viselet hatása a magyar viseletre a XV. század végétől XVI. század végéig

 

(ELTE-BTK, Kézirat, 2014. március 27.)

 

            A 16. században a magyarokat sokféle hatás érte. Három részre szakadt az ország, tartósan érintkezésbe kerültek a török kultúrával, a Habsburg uralkodók révén a német és nyugat európai kultúrával, az erdélyi fejedelmek révén a lengyelekkel és az oroszokkal. Ezek a hatások mind befolyásolták a viselet változását is. Dolgozatomban bemutatom először a XV. század végi, Mátyás korabeli férfi és női viseletet, majd a XVI. századi férfi és női viseletet. Kifejtem bővebben, hogy milyen elemeket, ruhákat, textíliákat vettek át a magyarok a törököktől, miben hasonlított egy XVI. századi magyar és török ruházat egymásra. Már a kortársak is érzékelték az önálló magyar ruházati stílus létét, bizonyos motívumokat, amiket beleépítettek a nyugatról érkező divathullámokba, végül ezekről értekezek.

            A ruhák a történelem során mindig is fontos szerepet töltöttek be, kifejezték a nemet, a társadalmi rangot, az etnikai hovatartozást, státusszimbólumként és megkülönböztető eszközként egyaránt funkcionáltak. A XV-XVI. századtól még több jelentést hordoztak, hiszen kifejezték már a foglalkozást, felekezeti hovatartozást, életkort, családi állapotot, nemzeti identitást, esetleg a lakhelyet vagy a régiót is. Gyakran adtak fizetésként, ajándékként ruhát, keleti szokás szerint az udvarban megforduló külföldi követeknek, zenészeknek, énekeseknek is. A magyar ruhák a honfoglalás után is megőrizték orientális jellegüket, ezt a nyugatiak még a XV-XVI. században és utána is érzékelték. Itáliai textíliákat, bársonyt, selymet, brokátot, posztót szívesen használtak, melyek fénykorába a XV-XVI. század, a vizsgált két század pont beleesik. Az arab, mór eredetű gránátalma motívum a XV. századtól válik divatossá, a XVI. századot is végigkíséri, háttérbe szorítva a többi mintát. A korszakban a vörös volt a legnépszerűbb szín, annak minden árnyalatával, Magyarországon a meggyszín különösen kedvelt volt. A XV. századtól a hímzés is divatba jött, ami a világi öltözékekben is megengedett és népszerű volt, ugyanis törvényekben szabályozták,¹ melyik társadalmi réteg milyen anyagokat, mintákat hordhat. A jobbágyok számára vásznat írtak elő, a polgároknak posztót esetleg bársonyszélet, a főuraknak selymet, brokátot, bársonyt és egyéb drága anyagokat. Ezeket a törvényeket persze igyekeztek kijátszani, nyilván a polgárok. Mindkét századra jellemző a „bevágás”, egyaránt nőknél és férfiaknál is. Több rétegű öltözetet hordtak, ezért divatos volt, hogy a felsőruhát behasították, így kilátszott az alsó, ami gyakran eltérő színű volt a felsőruhától.

A reneszánsz Magyarországra Mátyás (1458-1490) feleségével, az itáliai származású Aragóniai Beatrixszel érkezett, az 1470-es évek második felében. A velencei követjelentések² és más források is beszélnek magyar ruháról. A milánói herceg budai követe, Maffeo da Treviglio³ arra kérte urát, hogy követei ne az Európában divatos rövid ruhákban jöjjenek, mert Mátyás udvarában a hosszú ruha divatos, Beatrix pedig egy magyar ruhát kapott nászajándékba⁴. A reneszánszban jelent meg először az a törekvés a divatban, melynek célja az ember formáinak megváltoztatása. Ezt a hatást bélelő, tömő anyagokkal érték el, melyeket a vállrészekhez, ujjakhoz, derékhoz is illesztettek, így alakult ki a híres „sonkaujj”, melyet a magyar arisztokrácia is használt a XVI. század első felében. Szintén ezt a hatást érték el azzal, hogy a derékvonalat bőven az anatómiai derék fölé helyezték. A magyar női ruhákra jellemző még a szegélyezett nyakkivágás, bő ujjú felső ruhák, szűk, csuklóra simuló ujjú alsóruhák. Különböző hosszúságú, ujjatlan, akár szegélyezett és bélelt köpenyeket is hordtak a nők. Férfi viseletet tekintve divatos volt a dolmány, melyet selyemből, posztóból vagy bársonyból hordtak, és térdig érő alsókabátként funkcionált. Általános viselet volt, a társadalom minden rétege hordta. A felsőruha combig vagy térdig ért, övvel fogták a testhez, oldalai pedig hasítottak voltak. Egyik fajtája a suba, végig prémmel bélelt, hosszú, felső köpenyféle, ujjas és ujjatlan változatban is hordták, gombokkal záródott, néha zsinórdíszek is ékesítették. Lábukon szűk harisnyát vagy nadrágot viseltek, amit a felső ruhák legtöbbször elfedtek, és hozzátartozott még az öltözékhez a palástszerű köpeny.

A XVI. századi fokozott török fenyegetés ellen védekezni kellett, a harcmodor megváltoztatására volt szükség, ezért átvették a törökök fegyverzetét. A fegyverzettel együtt annak tartozékait, a ruhákat is megismerték, majd lemásoltak, átemeltek belőle motívumokat. Emellett a Hódoltság és az Erdélyi Fejedelemség kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatban állt a Török Birodalommal, ezzel is magyarázható a török hatás. Átvettek lábbeliket, a férfiviselet egyes darabjait, a 16. századi magyar férfi viseletben kedvelt mente szabása teljesen megegyezett a keleti kaftánokkal, a dolmány formája és elnevezése is török eredetű. A női viselethez átvettek török textilanyagokat, mintákat, de alapvetően ruháikat a régi formák és az európai divat szerint alakították továbbra is, körülményeiknek és ízlésüknek megfelelően.

A XVI. századtól – a németekkel való szoros együttélés miatt – a ruházat erőteljes német és nyugat-európai hatosoknak volt kitéve. Egész Európa, beleértve a Habsburg udvart is, a spanyol divatot követte, a Habsburg udvart pedig a Királyi Magyarország területén élő főnemesek, nemesek követték, ami a népesség minimális százaléka volt. Az általános tendencia a régi nemzeti formákhoz való ragaszkodás volt, a szepességi és szászföldi németek is inkább a magyar divatnak hódoltak meg. A spanyol hatás főleg I. Ferdinánd alatt érződött az arisztokráciában, mivel a testvére, V. Károly volt a német-római császár és spanyol király egy személyben. Erdélyben érvényesült a német-spanyol hatás is az arisztokrácia körében, minimális szinten orosz hatás, Báthory uralkodásától pedig a lengyel hatás. A XVII. század közepén írja egy lengyel főúr, hogy a két nemzet nemességének öltözete egyforma.⁵ Általánosságban el lehet mondani, hogy a virágos minta népszerű volt, akár férfi ruházaton is, például Báthory István egyik arcképén látszik a virágmintás dolmány.⁶ A XVI. századi nők alsóruhaként inget és harisnyát hordtak, de a század végén már megjelent a fehérnemű is. A felsőruházatként inget vagy ingvállat és alsószoknyát viseltek. Legfelül szorosan a testre simult, fűző jellegű halcsonttal, nádszállal is merevített ruhát hordtak, mentét, ködmönt, vagy köpenyt, emellett kötényt. A gallérjukat is különféle divatok szerint hordták, melyeket főleg spanyol hatásra vettek át, volt bodorított malomkő formájú és csipkefodros egyaránt. Férfiaknál és nőknél egyaránt, inkább az arisztokrácia körében közkedvelt, a spanyol divatból átvett négyszögletű nyakkivágás, ami alól a sűrű ráncokba szedett csipkés ing látszik ki. A lányok pártát, az asszonyok pedig főkötőt hordtak. A XVI. századtól a női viseletben volt nagyobb a fényűzés. A legjellegzetesebb XVI. századi férfi viselet a dolmány és a mente. A dolmány egy ing fölött viselt, deréknál övvel összefogott, bokáig érő ruhadarab. A század végére rövidül, már csak térdig érő volt, de az ujja hosszú maradt, vissza is hajthatták, ezt hívták leppentőnek. A mentét viselték fölül, gyakran volt ujjatlan, elől végighasított, deréktól felfelé gombokkal vagy bőrövvel összefogott. Divatos volt, hogy a köpeny ujjaiba nem bújtak bele, hanem lógtak hátul, ezt nevezték vendégujjnak. Hátul a gallértól kiindult egy köpeny, amely szintén bokáig érhetett, lovagláskor pedig betakarta a ló egész farát. A dolmány és a mente alatt vékony testhez simuló nadrágot hordtak, fehér zöld és piros színekben. Lábbeliként hordtak deli sarut, sárga piros színekben, ami egy boka fölé érő hímzett, oldalt fűzött, katonai lábbeli volt. Ezek a saruk gyakran készültek szattyánból, ami egy cserzett kecskebőr volt, ezt is a törököktől vették át. Legjellemzőbb színek a piros zöld fehér, a férfiak általában fehér nadrágot hordtak, a mentét és a dolmányt pedig a piros zöld színekkel variálták. Ezek a színek a török ruhákon is gyakran megjelentek, ezért is volt nagyon hasonló a török és a magyar viselet. Ők is deli sarut hordtak, dolmánnyal majdnem azonos elől zsinórozott mellű kaftánt, szűk nadrágot. A kacagányon is osztozunk a törökökkel, ami egy prémes vadbőrből készült rövid kabátféle volt, vállra vetve viseltek, nemesi és katonai díszöltözék gyanánt. A legszembetűnőbb különbség a fejfedő volt, hiszen a törökök turbánt, a magyarok kalapot hordtak. A magyar férfi ruházat fontos kiegészítője volt a kalap. Nemezből készült, karimája behajtott, alacsony, gyakran zöld és piros, főképpen meggyszínű volt. A kalap jellegzetes része a tollforgó, leggyakrabban három, de előfordult, hogy egy, kettő, vagy hét tollat fogott össze, melyek szintén piros zöld fehér színekben pompáztak. Strucc, sas és kócsagtollat tűztek a kalapjukra.

Az utolsó bekezdésben bemutatom, miből állt a jellegzetes magyar viselet. A jellegzetes magyaros női viselet egy elől fűzős, derékban szabott ruha, melyet a társadalom minden rétege hordhatott. Jellegzetes magyar vonás a kötény, amelyet a paraszti rétegtől vettek át. Náluk a kötény funkciója a ruházat megvédése volt a koszolódástól, a nemességnél a kötény funkciója már gazdagság, akár az etnikum hangsúlyozása, hímzéssel, csipkével, gyöngyökkel, boglárokkal. Következő jellegzetes magyar viselet a huszárok öltözete. A huszárok tulajdonképpen egy könnyűlovassági fegyvernem, amelynek ruházata a XVI. század második felétől lett egységes és jellegzetes. Szűk nadrágot, szattyán deli sarut, elöl sűrű egyenes aranyzsinórzattal ellátott, deréknál övvel összekötött dolmányt viseltek, az elől lévő díszítést huszárkötésnek hívtak. A XVIII-XIX. századi nemzeti öltözetben továbbélt, jellegzetes magyar vonásként. Gallérhoz kapcsolódó köpenyt viseltek, ami betakarta a ló farát. A hátra lógó vendégujj, sípujj, szőrmegallér is divatos volt. Fejükön nemezkalapot viseltek, rajta a korszakban elmaradhatatlan három tollal. A XVI. századra kialakul az úri hímzés is, amely az oszmán-török hatást és a korábbi hazai ornamentikai motívumokat ötvözte.⁷ Legjellemzőbbek a virágminták, indák, levélmotívumok voltak. A kortársak számára a magyar férfi és női ruha jellegzetes volt, használták is a magyaros ruha kifejezést, ezen az Európaitól eltérő keleti hatású ruhát értettek.

A XV. század végén is voltak keleties hatású elemek a magyar viseletben, de azokat a honfoglalás óta őrizték, a török ruházat akkor még nem befolyásolta a magyar öltözködést. Megállapíthatjuk, hogy a sokféle hatás közül, ami a magyar ruházatot érte, a török viselet befolyásolta legnagyobb részben a magyar divatot a XVI. században. Már a XV. században is jellegzetes volt a magyar viselet, a XVI. században pedig kialakultak azok a főbb vonásai, amelyek továbbélnek a XX. századig is.

 

Jegyzetek

1 = DS1972 = Viselettörténet. Művészeti ismeretek 1. Könnyűipari műszaki főiskola ruhaipari tanszék. szerk: Deákfalvi Sarolta. Bp., 1972. 153. oldal

2 = HUNYADIAK = http://www.livinghistory.hu/hu/tudastar/divattoertenet/104-a-lovagkor-es-a-hunyadiak-koranak-xiv-xv-szazad-viseletei

3 = HUNYADIAK

4 = HUNYADIAK

5 = SZJ1905 = Dr. Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905. 12. old.

6 = SZJ1905. 55. old.

7 = http://sirasok.blog.hu/2011/05/14/a_regi_magyarok_kontosirul_magyar_noi_viselet_a_16_17_szazadban

 

Felhasznált irodalom

Viselettörténet. Művészeti ismeretek 1. Könnyűipari műszaki főiskola ruhaipari tanszék. szerk: Deákfalvi Sarolta. Bp., 1972.

Höllrigl József: Régi magyar ruhák. Bp., 1938.

Dr. Szendrei János: A magyar viselet történeti fejlődése. Bp., 1905.

Zolnay László: Kincses Magyarország. Bp., 1977.

http://sirasok.blog.hu/2011/05/14/a_regi_magyarok_kontosirul_magyar_noi_viselet_a_16_17_szazadban

http://www.livinghistory.hu/hu/tudastar/divattoertenet/104-a-lovagkor-es-a-hunyadiak-koranak-xiv-xv-szazad-viseletei

http://www.imm.hu/files/inlineattachments/Kiallitas/EsterhazyTablok_magyar.pdf

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Balla Tímea: Ami ápol és eltakar - a török viselet hatása a magyar viseletre
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat