Kedves Látogató!

 

A mohácsi csatavesztést követően két lehetőség kínálkozott a 16. századi magyar diplomácia előtt: vagy behódol I. Szülejmán szultánnak (1520-1566), és ezzel Európában a balkáni államokhoz hasonló sorsra jut, vagy pedig — az évszázados hagyományt követve — ellenáll a félelmetes erejű hódítóval szemben, és integrálódik a Habsburg Monarchiába. Az ország azonban nem volt egységes e tekintetben, hiszen már a Jagelló-házi királyok magyarországi uralkodása alatt felszínre törtek azok a jelek, melyek előrevetítették a magyar politikai elit pártoskodását. A mohácsi csatában hét főpap és számos főúr mellett elesett II. Lajos (1516-1526) magyar- és cseh király. A vesztes ütközetet követően a megfogyatkozott és megosztott rendek két királyt választottak az ország élére: Szapolyai János erdélyi vajdát és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget. János király uralkodása elején törökellenes állásponton állt. Miközben igyekezett hatalmát a külfölddel (Lengyelországgal, Franciaországgal, Angliával, Velencével és a pápával) elismertetni, és országa számára támogatást kérni, megpróbálta a magyar államot konszolidálni, illetve valamilyen módon döntésre jutni a Habsburg-ház trónigényével kapcsolatban. Míg János király hajlandó lett volna Ferdinándot cseh királynak elismerni, a Habsburg uralkodó nem akart kompromisszumot kötni, és Szapolyait lemondásra szólította fel. 1527-ben — az olmützi tárgyalás kudarca után — János király számára bebizonyosodott, hogy uralmát nemcsak a törökkel, hanem a korábban kötött (1491, 1506, 1515) családi szerződésekre hivatkozó Ferdinánddal szemben is fegyverrel kell megvédenie. Ferdinánd úgy vélte, hogy e családi szerződések alapján jogot formálhat a magyar trónra, míg Szapolyai az évszázadok során kialakult szokásjogot tekintette mérvadónak. Maga János király rossz képet festett az országa jövőjéről illetően a lengyel követeknek írott egyik levelében: „…a német uralkodók mindig meg szokták támadni a magyar királyok halálakor ezt az országot, hogy földjét birtokba vegyék és a magyar nemzetséget kiirtsák, de ezt a kívánságukat eddig nem tudták betölteni.” Szapolyai János adót vetett ki a nemességre is, hogy a jövedelmet a török elleni védekezésre költhesse. Sorsdöntő fordulat volt, amikor Ferdinánd cseh király és választott magyar király német zsoldosaival átlépte a magyar határt, és néhány nap alatt birtokába vette a Dunántúlt és Budát. Az ország két részre szakadt, és Szapolyai Jánosnak menekülnie kellett a biztonságosabb keleti országrészbe.

1996 óta foglalkozom a kora újkori (1526-1790) Magyar Királyság történelmével, módszeresen kutatom a hazai és külföldi forrásokat. Véleményem szerint a Szapolyaiakról alkotott történelmi kép a korábban kialakult toposzok (pl. Szapolyai idegenellenességének kérdése; a köznemesség választotta magyar királynak, mert a "nemzeti párt" vezetője volt; kevesebb főméltóság vett részt választásán, mint Ferdinándén; az 1485. évi nádori cikkelyek miatt jogtalanul választották királlyá; Szapolyai uralkodása alatt megszűnt az egységes törökellenesség... és sorolhatnánk) miatt korántsem hiteles, ezért örömömre szolgál, hogy a hupont.hu csapatának segítségével megoszthatom a kedves látogatókkal eddigi kutatási eredményeimet. Másrészt szívesen válaszolok a honlap tartalmával kapcsolatban felmerült kérdésekre az alábbi e-mail címen:

botlikrichard@gmail.com

 

 A honlap folyamatosan bővül!

 2013. február 2.

Üdvözlettel a honlap felelős szerkesztője:

Dr. Botlik Richárd történész (PhD)

 

<a href="https://www.researchgate.net/profile/Richard-Botlik">Richard Botlik on ResearchGate</a>

Oldal: Köszöntő
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat