Pozsonyi Fanni:

Szigetvár eleste, irodalmi és történeti szemszögből

 

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 májusa)

 

 

Ezen írásomban, a történelem és az irodalom találkozásáról, a kortársforrás és a családi legendárium összehasonlításáról, az irodalom és a történelem kapcsolatáról szeretnék értekezni.

 

Ehhez Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből című könyvének a Szigetvár ostroma. Szolimán halála. „A vár elesik, Zrínyi halála” elnevezésű fejezetét, és Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem című művét fogom összehasonlítani egymással.

                                          (A "magyar Livius")

 

Először is érdemes lenne néhány szót írni a művek szerzőiről.  Istvánffy Miklós 1538-ban született, politikus, költő, és humanista történetíró volt, akit a magyar Liviusként szokás emlegetni kiváló latinsága és kitűnő írói vénája miatt. Művében a 1550 utáni események első kézből való értesülésekre, kortárs (részben kiadatlan illetve elveszett) forrásokra, hadijelentésekre, a szóhagyományra és saját tapasztalataira támaszkodik, melynek fontos forrásértéke van számunkra. Tehát az 1566-os szigetvári ostromról való tudósítása pontosnak mondható, nagyon részletes munka, amit stílusa miatt mindenképpen érdemes forgatni.

 

A Szigeti veszedelem írója, Zrínyi Miklós, 1620-ban született,  horvát bán,  Zala és Somogy vármegyék örökös főispánja, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér és politikus, katonai szakíró volt, de ami a témám szempontjából a legfontosabb, dédunokája volt Zrínyi Miklósnak, a szigetvári hősnek, így nyilván sok családi történetet hallhatott dédnagyapja hőstetteiről, és az ostromról, ahol életét adta hazája védelméért.

 

                               (Részlet a Szigeti veszedelemből)

 

Eposzt csak rendkívüli, fenséges tárgyról, vagy népek sorsára kiható eseményekről szokás írni. Szigetvár 1566-os ostroma eredetileg nem merítette ki az eposz fogalmát, a közvélemény és a családi kapocs illetve a száz év távolság azonban elegendő volt ahhoz, hogy az esemény eposzi magaslatra emelkedjen. A mű számtalan forrásra támaszkodik, (többek között Istvánffy írására is) így bizonyos fokig megőrzi a történet hitelességét, de a költészet magasabb rendű művészi igazsága kedvéért számos helyen eltér tőle. Ilyenkor azonban gondosan ügyelt arra, hogy más források hitelesítsék ábrázolását, adatait (A részletek, török szokások rajza, egyes alakok megformálása tekintetében például Nicolaus Reusner (Rerum memorabilium ... exegeses (Emlékezetes dolgok magyarázatai), Frankfurt 1603) és Joannes Leunclavius (Annales Sultanorum othomanidarum (Török szultánok évkönyvei), Frankfurt 1596).
Az eposz alap koncepciója szerint, a törökök támadását isteni büntetésként kaptuk, az isteni beavatkozás (Deus ex machina) következménye a sok elszenvedett vereség, amit a magyaroknak a bűneikért kell kiállniuk. A hitelesnek mondható rész, nagyjából az ötödik énekben következik, amikor is Zrínyi Miklós értesül arról, hogy Szolimán szultán hatalmas hadsereggel tart Szigetvár felé. Itt is, ahogy Istvánffy Miklós munkájában nagy szerepet kap a vár népének számbavétele, ami nem csoda, hiszen a történet fontos része, hogy a vár védői milyen kevesen voltak. Itt is érdekes, hogy nagyon sok mindenkit felvonultat név szerint, bár a nevek nem esnek teljesen egybe. Ez után nagy szerepe van Zrínyi lelkesítő beszédének is, viszont hangsúlyozni kell, hogy a hadvezér előre kijelenti, hogy ez egy veszett ügy:

 

 

 

„De félek, más véget tett Isten ez várnak,

 

És az várral eggyütt az te hű szolgádnak,

 

Mint fövénynek mondják mert számát pogánnak;

 

Azért csak kűvel is itt beburithatnak.”

 

 

 

Ez természetesen nem kap helyet a forrásokban, de ez nem jelenti azt, hogy Zrínyi nem tudta előre, hogy ez lesz az utolsó csatája az életben. Mivel tapasztalt hadvezér volt, nyilván tisztában volt azzal, hogy ekkora erőfölénnyel szemben nincsen sok esélyük arra, hogy megvédjék a várat, de biztosan az is közre játszik, hogy a dédunoka már ismerte a végkifejletet, és mivel ő is hasonlóakat feltételezhetett Zrínyiről, ez a tudás nagymértékben befolyásolhatta írásában.

 

Nem meglepő az sem, hogy az eposzban sokkal hangsúlyosabbak a csata jelenetek, pedig Istvánffy műve is meglehetősen részletesen taglalja ezeket a részeket, de ott fontosabbnak tűnik a körülmények leírása. Részletesen taglalja például azt, hogy a török hadsereg milyen stratégiát alkalmazott a vár elfoglalásánál. A vár gyenge pontja az Újváros felől volt, így Zrínyi első dolga az volt, hogy mindent felgyújtatott, és elhordatott, még a fákat is kivágatta, hogy a török seregnek semmilyen muníciója ne maradhasson. Ezután tanácskozásba kezdtek, hogy érdemes-e megvédeni az Óvárost. Szecsődi Máté parancsnok önként jelentkezett, hogy hatszáz emberével együtt megvédi a területet. Kezdetben Zrínyi ellenezte az ötletet, hiszen tudta nem sokáig tarthatnak ki egy ekkora fölénnyel bíró sereggel szemben. Végül mégis engedélyt adott az Óváros megvédelmezésére, hiszen Szecsődi remek hadvezér volt. Maga pedig a serege maradékával a várba vonult vissza.

 

Eközben a törökök éjjel nappal lőtték a várat, öt nagyágyúval, és három közepes skorpióágyúval. Ismerték a vár adottságait, ezért pontosan tudták, merre vannak a gyenge pontok, mert akadt köztük olyan katona, aki fogságát Szigetváron töltötte, így minden irányból, még az Almás patak felől is lőtték a várat, az ágyúkat pedig a kitörő magyar seregek miatt janicsárok védték. Tehát a törökök tudatosan haladtak egyre beljebb a vár felé, hogy végül bevehessék az is. Ezzel szemben az eposz ezt, mint mellékes dolgot említi:

 

 

 

„Külső s belső váras már töröknél vala,

 

Mellyet Zrini jó esszel maga elhagya,

 

Mert minden erejét az várban behozza,

 

Azt feje álltáig tartani akará.”

 

 

 

Tény ugyan, hogy többször is történt kitörés a magyarok részéről, (először Szecsődi Máté vezette csapatok, majd Radován és Dandó Ferenc hosszas győzködés után szintén kimehetett, de mivel nem sült el túl jól a kísérlet, ugyanis bár éjszaka törtek ki, és az éppen ott őrködő janicsárok hamar szétszaladtak, rémült kiáltásaikkal felverték a tábort, így hamar felmentő sereg érkezett. Többet nem kapott senki sem engedélyt a vakmerő feladatra.) az eposz mégis ezekre a részekre épül leginkább. Ez valójában nem meglepő, hiszen ezen jelenetek, és a számtalan török áldozat leírásával lehet a leginkább érzékeltetni, hogy a maroknyi magyar csapat milyen hősiesen küzdött a többszörös túlerővel rendelkező török sereg ellen, és éppen ez az, amiről egyáltalán érdemes eposzt írni.

 

Ami érdekes, hogy a védők kitöréseit mindig lovas kitörésként írja le az eposz, bár a forrásból pontosan kiderül, hogy egyedül a szerző édesapja, Istvánffy Pál tartotta meg a  lovait, hiszen egy ostrom alatt aligha van szükség lovakra. Bizonyára elegánsabbnak hat, így mintha pusztán gyalog szerrel futottak volna ki a várból.

 

 

 

’’ Itt már sok török hull, mint tüz előtt az nád,

 

Mellyet pásztor tavasszal gyujtogat, s vigad,

 

Látván tüznek, szélnek kemény harcolását:

 

Igy hull az sok török, és szaladton szalad.”

 

 

               (A kitörésről készült romantikus ábrázolás)

 

A törökök először az Óváros felől jutottak be, amit kezdetben sikeresen védtünk, de az erőfölény miatt kénytelenek voltunk feláldozni a jobban védhető vár érdekében. Ezen a győzelmen felbuzdulva a törökök nagy készülődésbe fogtak és még nagyobb erőbedobással lőtték a várat minden oldalról. A nagy sürgés forgás közben vesztette életét Aliportug, aki az ostromot vezette. Halálos lövést kapott, ami éppen az állán találta el. A lövést egy sólyomágyúból adták le, ami a Margit névre hallgatott. Állítólag Szolimán nagyon sajnálta, hogy elvesztette emberét, de nem maradt sok idejük gyászra, így a szultán nagyon hamar Szeifedint nevezte ki a helyére, aki ott folytatta, ahol előde elkezdte.

 

Több sikertelen betörés után a szultán parancsára megkezdődött a vár aláaknázása. Ez sem ment zökkenőmentesen, mert a korabeli hadvezetési taktikának megfelelően a magyarok ügyesen fordították az aknát a törökök ellen, így rengeteg török vesztette életét ásás közben. De mivel a törökök sokkal többen voltak nem számított nekik túl sokat az emberveszteség, és végül szeptember 5-én sikeresen bejutottak a várba.

 

Mindenképpen fontos megjegyezni, hogy az itt következő két betörés alatt halt meg Szolimán, akinek halálát nagy titokban tartották, még az ostrom után sem tudták a törökök, hogy a szultán, akiért harcolnak, már régen nem él. Mint ahogy azt egy jó költőhöz illik, Zrínyi Miklós remekül kiaknázta ezt a lehetőséget, és művében egyenesen azt állítja, hogy dédapja saját kezével oltotta ki a szultán életét.

 

Az eposzban ezek mellett még szerelmi szál is helyet kapott, mégpedig a szintén csak itt megjelenő párbaj (Demirhám követet küld Deli Vidhez, hogy megvívjon vele. Deli Vid meg is érkezik kétszáz vitézzel. De Demirhám sem jött egyedül. Egy egész csapat kísérte. A párbaj nem hoz semmi eredményt. Mind a két vitéz, Demirhám és Deli Vid is egyenlő erővel bír. Már úgy látszik, hogy Deli Vid győz, amikor a török katonák megszegik a szabályt és Demirhám segítségére mennek. A zűrzavarban Deli Vid magára ölt egy török ruhát és így megmenekül.) egyik szereplője Delimán Rusztán bég feleségéhez megy, Kumillához. Először kétségek gyötrik, hogy szereti-e őt az asszony, de aztán ő is bevallja, hogy titokban már rég szereti. Követ érkezik Delimánhoz, aki visszahívja a táborba. Delimán el is indul. Kumilla elkíséri, de útközben meghal. Delimán belátja, hogy egy harcosnak a harctéren van a helye, nem pedig otthon.

 

Az aknázás következtében tűz ütött ki a várban. A tűzvész elől a magyarok a belső várba kényszerültek, így a törökök bevehették a külső várat, és a magyarok itt hagyott ágyúikat is felhasználhatták az ostrom további részében. Talán erre a tűzvészre is utalhat az a rész az eposzban amikor a pokol szörnyeit hívja segítségül Alderán, hogy a győzelem a törököké legyen. Azt hiszem magyar szemszögből a török győzelem és az ördögi munkálkodás párhuzama nem is tűnik olyan erős túlzásnak.

 

A külső várban égett minden, az életem nagy részét is itt tárolták, így tudvalevő volt, hogy az ostrom már nem tarthat sokáig. Ezer mérő búzájuk maradt összesen, de nem volt kemencéjük, amivel megsüthették volna a kenyeret, amire szükségük volt.

 

Kétnapi ostrom után szeptember 8-án indult mega végső támadás. Zrínyi felöltötte legszebb ruháit, majd összehívta maradék embereit, és egy utolsó lelkesítő beszédet intézett hozzájuk, melyben elmondta, inkább haljanak meg hősként, mint hogy árulóként vagy rabként kelljen leélniük hátralévő életüket.

 

 

 

Ne irtózzunk azért mi halálra menni,

 

Mely örök örömre grádicsot fog adni.

 

Ma, vitézek, éltünket el kell veszteni,

 

És ma minden próbánkat lepecsétölni.

 

 

 

Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,

 

Egész ez világnak evvel példát hagyjunk.

 

Ma mi tisztességet nevünkre szállitunk,

 

Mai nap szépéti minden elmult dolgunk.

 

Nem hurcol bennünket pogány eb porázon,

 

Nem visz minket császár kötve triumfuson;

 

Végső óránkon is az török romoljon,

 

Lássa, keresztyénnel hogy az Isten vagyon.

 

 

 

Az utolsó csatájuk előtt minden védő levetette páncélját és mezítelen karddal készült az ütközetre. Istvánffy szerint, az utolsó ágyúlövésükkel is hatszáz törököt találtak el egyszerre, ami nagyon is eposzba illő jelenet lehetett volna.

 

Már csak hétszázan voltak, így a törökök könnyű szerrel végeztek velük. Itt halt meg Zrínyi, akit a jobb füle és szeme között érte halálos lövés, és szintén itt vesztette életét Istvánffy Pál is. Zrínyi holttestét kifosztották, kezét levágták, mert nem tudták leszedni róla a karkötőjét.

 

Szigetvár tehát elesett 1566 szeptemberében, a történteket számos korabeli és későbbi forrás őrzi, különböző formában és stílusban, és ezektől függően eltérő hitelességgel.

 

És minden angyal visz magával egy lelket,

 

Isten eleiben igy viszik ezeket.

 

Egész angyali kar szép musikát kezdett,

És nékem meghagyák, szómnak tegyek véget.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Pozsonyi Fanni: Szigetvár eleste, irodalmi és történeti szemszögből
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat