Szapolyai János házassági tervei a kezdetektől 1539-ig

 

 

 

 

 

 

                                                             

                                                      Írta: Nagy Éva (ELTE-BTK)

                                                              2013. április 21.

 

Milyen volt Szapolyai János kapcsolata Jagelló Annával, Habsburg Máriával és Izabella királynéval?

 

Dolgozatomban Szapolyai János kapcsolatait vizsgálom meg, s benne kitérek elsősorban Jagelló Izabella jellemére, valamint arra, hogyan élte meg fiatal lányként Szapolyai Jánossal való kapcsolatát.

Elsőként Jagelló Annáról és Habsburg Máriáról szólnék egy keveset.

                                             Jagelló Anna

Szokás mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, Szapolyai azonban nem volt ilyen szerencsés. Többször is ajánlatott tett ugyanis Jagelló Annának, aki II. Lajos király húga volt. Bethlen Farkas így írt erről: „a dolgok jelenlegi állapotában, amikor a király s az ország egyetemes üdvével együtt veszélyben forog a magánemberek vagyona és jóléte, a viszálykodások önkéntes elfelejtésével félre kell tenni minden személyi sérelmet – lelkük ugyanis nem volt teljesen híjával a sérelmeknek, mert Annát, Lajos király leánytestvérét nem adták feleségül Szepesihez[1], pedig kérte -,…”[2]

Érdemes megemlíteni az 1515-ös bécsi királytalálkozót, ahol I. Miksa császár, II. Ulászló és I. Zsigmond lengyel király részvételével megkötötték a Habsburg – Jagelló házassági szerződést, melynek értelmében az akkor kilenc esztendős Lajos elveszi a tízéves Habsburg Máriát. Ulászló kislányát, Annát pedig Habsburg Ferdinánd főhercegnek szánták. Ezzel a házassági szerződéssel biztosították maguknak a Habsburgok az esetleg fiú utód nélkül kihaló Jagelló-család után Magyarország trónját.[3]

Jagelló Annát ennek érdekében 1515 nyarán udvartartása kíséretében a bécsi királytalálkozóra küldik, ezzel elhagyva Budát. I. Miksa császár ugyanis meggyőzte II. Ulászló királyt, hogy leányát hagyja Ausztriában, hogy Máriával közös udvartartásban nevelkedjen a házasság tényleges létrejöttének időpontjáig. A Habsburgoknak ugyanis fontos volt Annát kivonni a királylány kezére szintén pályázó Szapolyai János erdélyi vajda érdekköréből. Mária már 1514 júniusa óta Ausztriában tartózkodott. A királynék kezdetben külön udvartartásban, később 1517 és 1521 között négy éven keresztül együtt éltek az innsbrucki Neuer Burgban. Ferdinánd 1521-ben érkezett Linzbe, ahol először találkozott húgával és jövendőbelijével, Annával. A bécsi királytalálkozón hozott megállapodás értelmében 1521. május 26-án Linzben Ferdinánd feleségül vette Annát – és akár a mesékben – három napig tartó ünnepséget tartottak. Máriát pedig 1522. január 13-án vette feleségül II. Lajos király.[4] Így nem sikerült Szapolyainak Jagelló Anna kezét megszereznie.

Az országot közben leigázta a török: a mohácsi csata után nem csak az uralkodó és a katonák nagy része veszett oda, hanem a törökök elfoglalták, feldúlták, majd kiürítették Budát és egy hatalmi űr keletkezett. Ennek betöltésére Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd pályázott. Szapolyai jelöltségét az uralkodó osztály támogatta, hisz az ország egyik vezető politikusa volt. Ferdinándot viszont nem pártfogolták sokan, főleg azok után, hogy a Habsburgok ténylegesen sosem támogatták az oszmánok elleni harcokat. Így Szapolyai Jánost választja meg a székesfehérvári országgyűlés királynak 1526. november 10-én majd november 11-én I. János néven meg is koronázták. I. János ezután többször is megpróbálja feleségül kérni II. Lajos özvegyét, Habsburg Máriát, ám az rendre visszautasítja az ajánlatot. Mária ugyanis egyértelművé tette, hogy nem hagyja cserben bátyját, Ferdinándot és az ő trónigényét támogatja.[5] II. Lajos halála után élete végéig egyedül maradt, hisz a már említett Szapolyainak is nemet mondott, valamint folyamatosan elhárította bátyja, Ferdinánd kiházasítási törekvéseit is.

 

                                               Habsburg Mária

 

Az 1530-as években még mindig nem sikerült párt találnia Szapolyainak. Viszont pozitív fejleménynek tekinthető, hogy végre egyezségre jutott Ferdinánddal, melyet 1538. február 24-én a váradi békében pecsételtek meg. A megállapodás értelmében mindkét magyar uralkodó megtartotta, amit akkor éppen birtokolt, kölcsönösen el is ismerték egymást királynak, János pedig kötelezte magát, hogy halála után országrészét átengedi a Habsburgoknak – ha viszont a Habsburgoknak nem lennének leszármazottjai, akkor az országot János és utódai öröklik, valamint János örökösének Ferdinánd külön hercegséget kell, hogy kialakítson a Szepességben és környékén. Ha János komolyan veszi a váradi egyezséget, saját érdekében is agglegénynek kellett volna maradnia. Viszont ebben a helyzetben szüksége volt az erőgyűjtésre és időnyerésre, valamint ideje volt már, hogy örökösről gondoskodjon, aminek nevében meg lehet majd szegni a váradi pontokat.[6]

Szapolyai 52 éves ekkor – ahogy Bethlen Farkas írta a „férfikor fordulóján volt” - viszont egészségi állapota nem túl jó, ráadásul a házasság gondolatától is irtózott, ám tanácsurai és elsősorban Fráter György nyomására feleséget keresett magának. Bethlen Farkas a következőket írta erről: „… rávették, hogy oly sok kimerítő fáradozás és forgandó szerencsétől eltűrt különféle megpróbáltatásai után a nyugalom megszületése érdekében kérje feleségül Lengyelország királyának, I. Zsigmondnak a leányát.”[7] A „szerencsés választott” tehát Jagelló „Öreg” Zsigmond lengyel király és Bona Sforza királyné lánya, Jagelló Izabella volt. 1519. január 19-én született Krakkóban, a lengyel királyi udvarban nevelkedett, de itáliai uralkodók szellemében. A politikai házasság ellen nem tiltakozott Izabella, holott jövendőbelije három évtizeddel idősebb volt tőle. Gyakorlatilag beletörődött sorsába.

 

                                            Jagelló Izabella

 

Szapolyai el is küldte követeit Zsigmondhoz Brodarics István váci püspök és Werbőczy István magyar királyi kancellár személyében. Egy szerződést kötöttek, mely tartalmazta: Zsigmond hozományként 70 ezer színaranyat ad lányának, Izabellának, melyet Jánosnak nászajándék címen további 70 ezer arannyal egészít ki, emellett János Izabella javára várakat, mezővárosokat, falvakat köt le, az előbb említett összegben, az abból származó jövedelmekkel azonos mértékben, a tisztségviselőknek hűséget kell fogadnia Izabellának, ha János király előbb meghalna, mint Izabella, akkor hozományát készpénzben visszakaphassa. 1539. január 31-én csak egy jelképes esküvőt rendeztek a krakkói palota tróntermében. A tényleges esküvőre 1539. március 2-án került sor a koronázással együtt Székesfehérváron, a menyegzőt pedig Budán tartották meg. [8] Elégedettek voltak János választásával, mert nem csak kifogástalan királyi családból érkezett Izabella, „hanem egyszersmind kiváló és vidám természettel, éles és jobb férfiakra jellemző ítélőképességgel volt megáldva, akiben rendkívüli erkölcsi komolyság, olaszos humor, és lengyelekre jellemző szeretetre méltó kedvesség lakozott.”[9]

Az ünnepség végeztével haza tértek az ifjú királynőt kísérő lengyelek is, de János király lelkére kötötték: „hogy bánjék úgy Izabellával, mint egy király leányával; nemcsak a rokonság révén, hanem azért is, hogy őt sokszoros érdek és viszony fűzi Lengyelországhoz. A házassági szerződést írja alá és adja át a követeknek. Adjon reverzálist, hogy a hozomány ürügye alatt sem ő, sem neje nem fog soha semmit kívánni a lengyel királytól és koronás fiától, Izabella pedig nyilvánosan mondjon le lengyel trónörökösödési igényéről.  Ezt a királyné nyomban meg is tette ünnepélyesen a király jelenlétében, és hozzájárúlásával; de hozománya biztosításának ügye sokáig elhúzódott és sok bajt, kellemetlenséget okozott.”[10]

Izabella azonban nem érezte jól magát új otthonában. Ennek számos oka volt. Egyrészt nagyon fiatalon került egy idegen országba, melynek népét, nyelvét sem ismerte eléggé. Másrészt férje akár apja is lehetne, aki ráadásul még beteges is. Belegondolva magunkat helyzetébe, nem lehetett neki egyszerű, távol otthonától, családjától. Bár János király igyekezett a kedvében járni, ám Izabella gyakran panaszkodott a nehézségekről. Erre példa lehet Winzerer Gáspár, Lajos bajor fejedelem követének megjelenése is, aki a királynőt szépnek, okosnak írta le, ráadásul még négy nyelven is beszélt kiváló udvariassággal. Izabella egyszer külön is fogadta titkára jelenlétében, s beszéd közben a következő társalgás fejlődött ki köztük:

„– Miért nem ment Felséged valami német fejedelemhez nőül, kezdé merészen a bajor követ.

– Kihez, kérdé a királyné.

– Hát pl. uramhoz, Lajos bajor fejedelemhez. Erre a királyné elpirult s nagyot sóhajtva így felelt:

– Nem tudom, mi volt az oka; pedig Henrik fejedelem járt atyámnál Krakóban, mert testvérének akart megkérni. A bajor nemes erre félbeszakítá:

– Lajos herczeg jobb lett volna Felségednek, mert vele egy nap több öröme lett volna, mint itt egy egész éven át!

– Jól tudom, mondá a királyné; a sors akarta így, de szeretném, ha Lajos herczeg elvenné (legkisebb) húgomat, mert az a legszebb nőtestvéreim közül.”[11]

Ebből tehát következtethetünk arra, hogy Izabella eleget tett egy olyan dolognak, amivel nem szállhatott szembe és ez nem volt más, mint a sorsa, amit az élet rendelt neki. Az idő múlásával viszont egyre csak panaszkodott: csalódott, mert jövőjét boldogabbnak képzelte, ráadásul fokozatosan megismerte környezetét és új hazáját is, és belátta, hogy egy olyan helyen él, ahol két hatalom: a német és török versengése határoz meg, s bármi változás történik is, valamelyik áldozatává fog válni. Naponta hallotta hírét, hogy a török miként pusztít a főváros közelében és attól tartott, hogy ha valami csapás érné, szégyenszemre haza kellene mennie, mert nem lesz egy hely, ahová biztonságban érezhetné magát. Apja felől is nyugtalanító híréket hozott követe, ami szintén nem tett jót a királyné hangulatának. Továbbra is problémát jelentett viszont, hogy János király még mindig nem fizette ki az ígért hitbért Zsigmondnak. Szapolyai ezért követeket küldött Zsigmondhoz, hogy biztosítsa afelől, hogy a hitbért amint lehetősége lesz, kifizeti, azonban országa nem áll úgy anyagilag, hogy azt teljesítse. Zsigmond ezek után elengedte a költségeket.[12]

János király egészsége ezek után fokozatosan romlott: nehézlégzésről, szédülésről panaszkodott. Betegségét láz, fejfájás is kísérte, érzékei eltompultak és néha már úgy tűnt, mintha a hozzá közel állókat is alig ismerné fel. Egyre ritkábban járt ki, viszont szabad ideje nagy részét még így is igyekezett Izabellával tölteni: gyakran mentek kocsikázni Visegrádra. Itt Izabella is szívesen tartózkodott, kivált kép áldott állapotában. János igyekezett utódja sorsát biztosítani, gyámokat nevezett ki: Petrovics Pétert és a váradi püspököt valamint Fráter Györgyöt. Izabella július 7-én Budán, Mátyás király palotájában adott életet fiának, János Zsigmondnak (aki az apa és nagyapa nevét viselte). A korabeli leírások alapján sokat szenvedett a fiatal királynő, mely egész életére kiható káros következményekkel járt. A hírt azonnal közre adták: hálaadó imákat mondtak, három napig harangoztak, mindenki örvendezett, hogy „nem halt ki a magyar vér” és ismét magyar királyfi ülhet Buda várában.”[13]

Az öröm azonban nem tarthatott sokáig: Szapolyai János 1540. július 21-én, 53 éves korában életének és uralkodásának végére ért, s vele együtt a meg nem erősített s közzé nem tett váradi béke is érvényét vesztette. Az alig 21 éves Izabella tehát egyedül maradt gyermekével, ami szintén kihívások elé állították őt. Nem tudta kiben bízhatott, mi tévő legyen ebben a felfordult helyzetben: hisz ki volt téve az ismeretlen urak politikai játszmáinak. Ráadásul János király végrendeletében Szolimán szultánt tette meg felesége és fia legfőbb gyámjának, s az ő kezébe adta sorsukat. Bár a király által kinevezett gyámok jelentették Zsigmondnak, a lengyel uralkodónak a halálhírt, valamint kijelentették, hogy mindent megtesznek azért, hogy a királynét oltalmazzák, és hűséget fogadtak neki, Izabella mégis fenyegetve érezte magát. Gyakorlatilag fogva tartották őt a nagyurak Budán, üzeneteit pedig nem kapta meg Lengyelországból. Izabella életében sorsfordító lesz Buda eleste, s miután Fráter Györgytől is függetlenítette magát tudta csak igazán kezében venni sorsát. Fiából lengyelországi száműzetésében igazi királyt kívánt nevelni, s mindvégig azon volt, hogy visszaszerezze számára a trónt. Összegezve elmondható, hogy Izabella nagyon fiatalon került egy hányatott sorsú országba, ahol gyakorlatilag az egyik pillanatról a másikra kellett felnőtt nővé válnia. Az idős Szapolyai mellett nem is tudott igazán kiteljesedni, idegennek is érezte magát. A későbbiekben tudtak csak igazán kamatoztatni alázatosságát és kitartását, mellyel elérte, hogy János Zsigmond elfoglalhassa az őt megillető trónt.

             János király fia, I. Zsigmond unokája, János Zsigmond

 

 

 

Felhasznált irodalom:

Bethlen Farkas: Erdély története 1., A mohácsi csatától a váradi békekötésig (1526-1538)

Enciklopédia Kiadó,

Budapest

 

Bethlen Farkas: Erdély története 2., A váradi békekötéstől János Zsigmond haláláig (1538-1571)

Enciklopédia Kiadó,

Budapest

 

Mitták Ferenc: Képes magyar história

Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.,

Debrecen

 

Réthelyi Orsolya: Főhercegnői udvarból királynéi udvar: Habsburg Mária budai királynéi udvartartásának kezdetei, In.: Századok 141, 1193-1216, 2007

 

Makkai László – Mócsy András: Erdély története a kezdetektől 1606-ig

Akadémiai Kiadó,

Budapest

 

 

http://mek.oszk.hu/05800/05808/html/index.htm

 

http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:3qXVGfRoAjkJ:www.rubicon.hu/magyar/oldalak/principissa_fejedelmi_felesegek_erdelyben/+K%C3%A1rolyi+Zsuzsanna+nagyb%C3%A1tyja&cd=7&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&source=www.google.hu

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Nagy Éva: Szapolyai János házassági tervei a kezdetektől 1539-ig
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2020 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban: