Krasznai Kata:

Ratio Educationis

 

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 májusa)

 

 

Előzmények:

 

A Ratio Educationis a magyar oktatásügy legelső korszakalkotó mozzanata volt, ami a mai napig meghatározza az oktatási rendszer egy részét. Ez a rendelet volt az alapja az 1868. évi XXXVIII. közoktatási és az 1883. évi XXX. középiskolai törvényeknek.[1]

 

A Ratio kiadása a XVIII. században jelzi, hogy az oktatás már teljes mértékben közüggyé vált, ami azt jelenti, hogy az állam vette át az oktatás felügyeletét. A rendelet minden egyes oktatási szintre kitér, valamint az, hogy Magyarországon adták ki, azt jelenti, hogy az oktatás ketté vált, osztrák és magyar irányokra, egymástól teljesen függetlenül. Az állami közoktatás eszméje ekkor az egyházi iskolákban élt, ezek voltak hordozói, így ezek váltak később az állam által felügyelt oktatási intézményekké.[2] A katolikus iskolák ezáltal teljesen elvesztették függetlenségüket, és állami felügyelet alá kerültek, amivel a színvonal is megemelkedett. A protestáns iskolákra viszont nem sikerült kiterjeszteni.[3]

                                (Ürményi József)

 

A Ratio szerzői közül a legjelentősebb személy Ürményi József és Terstyánszky Dániel.[4] Ürményi, a magyar udvari kancellária tanácsosa volt az, aki megfogalmazta a rendelet szövegét és 1776. június 5-én felterjesztette. Ekkor még nem volt teljesen kész a felépítése.[5] Négy részre osztotta fel, ami az iskolák politikai igazgatása, pénzügyi ellátása, tanulmányi anyagok és módszerek és utolsóként a rendtartás kérdéseit dolgozta fel. (Ekkor nem csak ezekről értekezett, hanem megfogalmazta azt is, hogy a nagyszombati egyetemet Budára helyezzék át, de a jogi kar pesti elhelyezése mellett szólalt fel. Itt arra hivatkozott, hogy jobbak a lakás és élelmezési viszonyok.)[6]

 

Már 1776. augusztus 5-re lett eredménye a rendeletnek, mégpedig, hogy felállították az összes tankerületet, mindegyik élén egy-egy tanfelügyelővel.[7] A végleges formájában 1777. augusztus 2-án terjesztették fel, amit a magyar királynő, Mária Terézia fogadott el.[8]

 

A kidolgozásában nagyon fontos szempont volt a magyar nemzeti sajátosság, a tudományos szükséglet és az állam alkotmányának figyelembe vétele, hiszen a magyar alattvalók nemzeti nevelése a célja a Ratio Educationisnak.[9] Eredetileg németül készült el, de ez nem maradt fenn, csak öt darab kéziratos másolatban. Ezt írták át latinra, Makó Pál vezetésével,[10] amit később magyarra fordítottak.

 

A Ratio Educationis:

 

A Ratio végleges formája három fő részből áll, amit egy hosszadalmas bevezetés előz meg. A bevezetésben részletes leírást kapunk arról, hogy miért fontos az ifjúság helyes nevelése. Isten tiszteletére, a haza szeretetére kell nevelni a diákokat, már fiatalon beléjük kell plántálni ezeket az elveket, hogy majd felnőttként kiteljesedhessenek.[11] Leírja, hogy az oktatás ügye az uralkodó jogkörébe tartozik, így a legfontosabb cél az ország területén az egységes oktatás megteremtése, ami minden társadalmi rétegnek biztosítja a tanulás lehetőségét úgy, hogy a társadalmi helyzetüknek és leendő munkájuknak megfelelő oktatást kapjanak. Megfogalmazza, hogy figyelembe kell venni azt, hogy ki milyen nemzetiségű,[12] melyik felekezethez tartozik,[13] ezért foglalkozik a Ratio sokat a falusi iskolákkal. Ide több nyelven beszélő tanítókat helyeztek, és fontos kritérium volt még, hogy ne legyen egyik felekezettel szemben sem elfogult.[14]

 

Az első rész címe: az iskolák politikai és gazdasági kormányzásának módjáról. Minden iskolában azonos eljárási módot rendel el kivételezés nélkül, valamint az általános leíró részben szól az igazgató kinevezésének fontosságáról és arról, hogy a feladata az, hogy felügyelje az oktatókat és azt, hogy betartják-e az intézkedéseket.[15] Az iskolaigazgatók felügyeletére tankerületi igazgatókat kell kinevezni, akik a nevelés és az oktatásügy rendjét és menetét irányítják.[16] Az első rész öt szakaszból áll, az első szakasz a politikai igazgatásról szól.

 

Leírja, hogy a közoktatási ügyeket a királyi helytartótanács intézi Magyarországon, és a Horvát, Dalmát és Szlavón Királyságokban külön tanulmányi bizottság segíti az oktatás felügyeletét. Hetente kell, hogy ülésezzenek a tanulmányi és pénzügyi kérdések megbeszélése okán. Szól arról, hogy az egyetem és a közoktatásügy legfőbb vezetője ugyanaz a személy kell, hogy legyen.[17] Létrehozták a tankerületeket, így a budait, a pozsonyit, a besztercebányait, a győrit, a pécsit, a kassait, az ungvárit, a nagyváradit és a zágrábit. Élükre királyi kerületi igazgatót kell kinevezni.[18] Itt is megfogalmazásra került, hogy a népiskolákra különös figyelmet kell fordítani.

 

A második és a harmadik szakaszt én összevonva értelmeztem, hiszen ez a kettő együtt leírja az oktatás teljes struktúráját az egyetemtől egészen a népiskolákig. A Ratio Educationisban megfogalmazott egyetemre vonatkozó részek többsége mind a mai napig ugyanúgy működik, mint a rektor, titkár és a karok dékánjainak tisztsége.[19] Az egyetemhez kapcsolódott a csillagvizsgáló, ami a mai napig is a természettudományi kar részét képezi, valamint a tudományos felszereltséggel rendelkező múzeumok is, egyetemi könyvtár és sajtó is az egyetem részét képezi.[20] Megfogalmazta a rendelet, hogy az akadémiák az egyetem leányintézményei.[21] Fontos kategória még a főgimnázium, gimnázium grammatikai iskola és a népiskola. A népiskolákról sokat írt Ürményi a rendeletben, hiszen ezek képezik a közoktatás alapját, ezért kell nagyon odafigyelni rájuk. Képzett tanárokra van szükség, valamint kell, hogy legyen rajztanító és zenetanár is. A népiskola mintája és nevelőintézete a magasabb szinten lévő oktatási intézményeknek.[22]

 

A negyedik szakasz röviden foglalkozik az árvaház ügyével,[23] az ötödik pedig azokkal az intézményekkel, amik ugyan nem részesülnek az oktatási alapból, mégis rendelkezik róluk.[24] Ez a rész írja le azt is, hogy hogyan kell gazdasági szempontból irányítani az intézményeket. Rendelkezik a „kiszolgált” oktatók nyugdíjáról,[25] az iskolaépületek rendben tartásához szükséges pénzösszegekről, a tanári fizetésekről[26] és a tanulmányi alap[27] meghatározásáról.

 

A második rész címe: a tanulmányok tervezete és tantárgyai. Itt is szintről szintre elemzi az oktatási intézmények tanulmányi tervezetét és tantárgyait. Sokat értekezik a népiskolákról és azok válfajairól. A rendeletben szorgalmazzák a több nyelv tanulását, és leírják, hogy a latin szükséges az oktatásban, de a német is nagyon hasznos nyelv.[28] A könyvekből mellőzni kell a vallási tartalmat,[29] és kétnyelvű tankönyveket kell kiadni. A tanároknak is több nyelvet kell beszélniük, köztük a németet is.[30] A falusi népiskolákban vallástant tanítottak vasárnapokon és ünnepnapokon is,[31] egységesen mindenhol tanítják az írást[32] és olvasást, a matematikát mezőgazdasági alkalmazásra, a kiemeltek tanulhattak latint és németet is.[33] A városi népiskolákban viszont a két nyelv közül a német tanulása mindenkinek kötelező volt.[34] A nagyobb városi népiskolákban háztartástan és etikaoktatás is zajlott,[35] a tehetségesebbek viszont latint, mértant, természettant és szabadkézrajzot is tanulhattak.[36] A többi szintet jelen dolgozatban nem taglalom, viszont azt meg kell említeni, hogy mivel a népiskolák voltak az oktatás alapjai, így a többi szinten való oktatás ezekre épül, valamint az is fontos, hogy mindenki a maga jövendő munkájának megfelelően tanult tovább a népiskolák után.

 

A harmadik rész az iskolák rendtartása, illetve a fegyelem fenntartása címet viseli. Fontos pont ebben a részben a tanárok kinevezésének ügye. Leírja, hogy a tanári pályázatok elbírálása és a kinevezés között írásbeli és szóbeli vizsgálat is zajlik, ami az előéletet vizsgálja.[37] Az alkalmasság feltételeit is lejegyezték: a leendő tanárnak engedelmesnek kell lennie, kölcsönös és békés egyetértésben kell lennie a tanártársakkal, a tanulókkal szemben is megfelelő bánásmódot kell folytatnia. Ezek vizsgálatára alkalmas a próbaév.[38] A tanárnak bizalmat és tiszteletet kell ébresztenie maga iránt és a tanártársai iránt a diákokban, és igazságosan kell eljárni a diákokkal szemben, amibe beletartozik, hogy a kiváló tudományos érdemeket szerzőket megjutalmazzák.[39] Az erkölcsileg megkérdőjelezhető tanároknak három szóbeli figyelmeztetés után egy vádlevél adatik, amit felsőbb körökbe továbbítanak elbírálásra.[40] Szól az igazgatók és tanárok szemináriumon[41] történő továbbképzéséről. Egyetemi szemináriumokat is tartottak a tanároknak, a teológiai karon a királyi akadémiák, püspöki líceumok tanárainak, és a szerzetesrendek növendékeinek. A jogtudományi karon a nemesi származású fiatalokat képzik utánpótlásnak.[42] A bölcsészettudományi karon pedig az akadémiai és főgimnáziumi tanárok továbbképzése zajlott.[43]

 

A következő fontos ügy, amiről részletesen szól a Ratio Educationis, az a tanuló ifjúság. Nevelési célja az államnak az, hogy királyhoz hű és a hazának hasznos polgárokat neveljenek. A hasznos polgár testileg friss és erős, lelkileg tanult és művelt, és erkölcsileg megkérdőjelezhetetlen.[44]

 

A fiatalokról leírja azokat a dolgokat, amik tilosak. Ilyen a fegyverviselés és lövöldözés az oktatási intézményekben és azokon kívül, tilos konfliktushelyzetet teremteniük, kimaradni az oktatásból, „vagy ami még rosszabb, csavarogni”, kocsmákat látogatni,[45] nyáron „ragadó folyókban” fürdeni, télen pedig tilos a jégen csúszkálni vagy szánkózni.[46] A tilalmak mellett fontosnak tartották, hogy meghatározzák a diákok szórakozási lehetőségeit, ezért hosszan taglalásra kerül a Ratióban az engedélyezett játékok sora. Leírják az okát a játékok fontosságának: az unottságot elviselhetővé teszik, és enyhítik a szigorú fegyelmet. Az iskolaszerű szórakozás az üvegházban nevelt növényekhez teszi hasonlóvá a diákokat, akik hamar ki fognak égni. Engedélyezett a tanulóknak szabad levegőn bármikor sétálni és beszélgetni, játszhatnak,[47] de szigorú szabályok mellett. A szabályozás része, hogy meghatározzák, hogy láberősítő és karerősítő játékokat kell végezniük. A láberősítéssel az ügyességet és gyorsaságot fejleszthetik, míg a kar erősítésére fontos a különböző húzó, célba dobó és súlyemelő gyakorlatok.[48] A szórakozást a korban szigorú időkeretek közé szorították, hiszen az előadásokról nem lehetett lógni. A játszó tereket osztályonként kisebb részekre osztják fel, ahová a diákokon kívül senki nem léphetett be.[49] A szellemi felüdülést mindig más időtartamúnak határozták meg azért, hogy ne unják meg a szórakozást.[50]

 

A rendelet az oktatás sikerességét abban látja, hogy versenyt kell kialakítani a diákok között a tanulás terén,[51] aminek a legjobb módja, hogy akik a legjobbak, azok ülnek az első sorban, ami minden hónapban változhat.[52] Jutalmazásokkal kell elismerni a kiváló tanulmányi eredményt, ami például a játék engedélyezése, külön kijelölt helyet kaptak a templomban,[53] szünetnapot is kaphattak, a kiváló erkölcsű, de szegényebb diákok pénzügyi támogatást is kaphattak. A legnagyobb, rendkívüli jutalom a könyvjutalom volt, ami osztályonként egy embert illetett meg.[54] A diákok rossz viselkedését különböző büntetésekkel szankcionálták. A tanár nem bánhatott durván a diákkal, tilos volt a diák haját megtépni, a fülét húzni, vesszővel vagy korbáccsal ütlegelni. Az egyik legszigorúbb büntetés az volt, hogy a diákot nem engedték tovább felsőbb osztályba. A gimnáziumokban engedélyezett volt a botozás, de csak zárt körben, ahol a diákon kívül a tanár és az igazgató lehetett csak jelen.[55] A sorozatos visszaesőket akár az iskolából való kizárással is büntethették.

 

Fontos kérdés volt a szünetek rendje. Heti egy nap szünet járt a diákoknak, viszont a heti szünnap a csütörtök volt. Május 13-a, a királynő születésnapja, és március 13-a, a császár születésnapja szintén szünnapnak számított.[56] A nyári szünetről írták le, hogy különös vidámsággal és kellő ünnepélyességgel kell eltölteni. Az őszi szünet az egyetemeken szeptember 8-ától november 1-éig tartott.[57]

 

Összegzés:

 

Összességében fontos megemlíteni, hogy a Ratio Educationisnak a mai napig jelentős hatása van, hiszen ez volt a modern oktatáshoz vezető út első lépése. Az oktatási rendszer precízen ki van dolgozva, aminek számos eleme a mai oktatásban is megfigyelhető. Az oktatást a diákok versenyszellemére építi fel, ami ösztönzi a tanulókat a minél jobb teljesítésre. A nevelés leghangsúlyosabb célkitűzése volt a királyhoz hű és a hazának hasznos polgárok kinevelése.

 

Felhasznált irodalom:

Pedagógiai könyvtár. Szerk.: Kornis Gyula. I. kötet: Az 1777-iki Ratio Educationis. Ford. : Dr Friml Aladár. Kiadja: A Katholikus Középiskolai Tanáregyesület, 1913.

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Krasznai Kata: Ratio Educationis
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat