Horváth Anna Liza:

Két szerelmes, egy pár?

Báthory István és Jagelló Anna házassága

 

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 májusa)

 

"Ő szívembe lopta halk szavát, ha látom kedves mosolyát, úgy érzem, táncol a világ s minden oly szép." - hangzanak Máté Péter klasszikusának sorai, olyan érzelmekről vallva, amelyeket Báthory István valószínűleg soha nem érzett, ill. amelyekről Jagelló Anna egész életében csak ábrándozott, ám viszonzásként nem érezhetett senki részéről. Feleség volt és királynő, szeretett asszony ellenben talán sosem.

 

Báthory István

 

 

Egy dúsgazdag família[1] szegényebbik, ám a XVI. századtól befolyásosabb ágának utódaként született 1533. szeptember 27-én.[2] Édesapja somlyói Báthory István volt, aki 1529 és 1534 között erdélyi vajdaként tevékenykedett, édesanyja pedig a bihari nagybirtokos családból származó Telegdy Katalin. A családot István születése után nem sokkal nagy tragédia érte: elhunyt a családfő, így magára maradt az özvegy a még életben lévő öt gyermekével.[3]

István tízéves koráig édesanyja mellett nevelkedett, szigorú fegyelemben és katolikus hitben. Ezt követően a rokoni szálakkal a családhoz kötődő esztergomi érsek, Várday Pál udvarába került, mely korának egyik legelőkelőbb és legjobb nevelést biztosító udvara volt. Az érsek uralkodóhoz fűződő jó viszonyának köszönhetően Báthory nevelése a bécsi királyi udvarban folytatódott.[4] Tizenhét éves koráig élte az udvari apródok fegyelmezett életét, rendkívül nagy hatással volt rá ez idő alatt nem csupán I. Ferdinánd, hanem bátyja, a német-római császár, V. Károly is, ill. testvérhúguk, II. Lajos király özvegye, Mária.[5] I. Ferdinánd kíséretében itáliai látogatást tett, Padovában járva meglátogatta a híres egyetemet is, ám a közhiedelemmel ellentétben klasszikus műveltségét nem itt szerezte, mindössze beírta nevét az egyetemi könyvekbe.[6]

Báthory az 1550-es évek elején tért haza a családi birtokokra, hamarosan a János Zsigmond hazahozatalán munkálkodó párt tagja lett. 1556-ban az intézkedések sikerrel jártak, a rendek nevében István köszöntötte a hazatérő János Zsigmondot és édesanyját, Jagelló Izabellát. 1562-ben Várad kapitányává, majd egy évvel később királyi tanácsossá nevezték ki, mintegy elismerve korábbi sikereit. 1565-ben Miksánál, a magyar uralkodónál járt követségben, ám fogságba esett. Bekes Gáspár, az örökös ellenfél tanácsára azonban János Zsigmond fejedelem nem sietett segítségére. Két éven át "raboskodott" Bécsben, tulajdonképpen ezalatt sikerült szert tennie sokrétű tudására,  hiszen rengeteget olvasott,[7] továbbá közeli kapcsolatot épített ki a bécsi udvarban tartózkodó lengyel diplomatákkal is, ami évekkel később, királlyá választása során jövedelmezően hatott. A fogságból végül török, velencei és lengyel segítség révén sikerült kiszabadulnia, Erdélyben azonban nem várták tárt karokkal, így családi birtokaira húzódott vissza. Kapcsolatait továbbra is ápolta, figyelemmel követte az események alakulását, mígnem 1571-ben János Zsigmond örök álomra szenderült, Erdélynek ugyanakkor új fejedelemre volt szüksége. Az országgyűlésen a rendek döntöttek, Bekes Gáspár ellenében Báthory Istvánt választották Erdély vezetőjévé.[8] 

István ezidáig aktívan halogatta a nősülést, a legfontosabb életében karrierjének építése és a vagyonszerzés volt. Nőtlensége erősen foglalkoztatta a közvéleményt, különböző, mondvacsinált okokkal magyarázták agglegény létét, főleg azért, hiszen a korban kimondottan daliás, jó kinézetű férfinek számított, minden bizonnyal több lehetőség is adódott volna számára házasság terén. Több szerelmi szálról szólnak a feljegyzések, a legismertebb talán Kendeffy Annához köthető. Az erdélyi nemes kisasszonnyal egy medvevadászat során ismerkedett meg, ezt követően lobbant fel szerelmük, majd halt el mondhatni csírájában, hiszen érzelmeiket lényegében nem mutatták ki egymás iránt, a lány méltatlannak találta magát Báthoryhoz, ő viszont országa érdekeit tartotta szem előtt, így rangjához méltó feleséget kellett keresnie. Házassági terveinek célpontjában ennél fogva erdélyi leányok helyett Habsburg főhercegnők vagy francia királyi családból származó hölgyek álltak, ám egyik tervet sem sikerült tető alá hozni. Ekkor már 1574-et írtak, amikor Lengyelországnak ismét uralkodó kellett a trónjára, három éven belül másodszor. Ezúttal azonban nem volt menekvés, a trónra lépés egyik szigorú feltétele a hajadon hercegnő, Jagelló Anna feleségül vétele volt. Itt lépett Báthory a lengyelek látószögébe és vice versa.[9]

 

Jagelló Anna

 

Jagelló Zsigmond és Bona Sforza házasságából hat gyermek született,[10] köztük 1523. október 18-án Anna. Feltűnően kicsi és gyenge újszülött volt, ráadásul szülei fiúgyermeket vártak helyette,[11] csalódottságukat pedig korántsem leplezték. A királyi gyermekek neveltetése jelentősen eltért egymástól,[12] a szülők figyelme és szeretete a két idősebb utódra, Zsigmond Ágostra és Izabellára[13] irányult, a három másik lányt, Zsófiát, Annát és Katalint teljes elnyomásban tartották. Ettől függetlenül nélkülözniük nem kellett, szobáik drága bútorokkal voltak felszerelve, elegáns öltözékeket viselhettek, tehát mindent megkaptak, amire szükségük volt. Bona Sforza azonban nem sokat törődött kiházasításukkal, ennek lehet következménye, hogy Anna csak ötvenkét évesen, nővérei pedig harmincas éveikben váltak feleséggé.[14]

Anna, testvéreivel ellentétben nem bizonyult különösen kirívó tehetségűnek semmiben. Érdeklődése az új ismeretek szerzése iránt csekély volt, kényszerből tanult, latinul alig beszélt. Alacsony, törékeny testalkatú lány volt, arcán apróbb aránytalanságok mutatkoztak, a feljegyzések ennek ellenére arról tanúskodnak, hogy testalkatának és sminkelő tudásának köszönhetően jó tíz évet letagadhatott korából egész élete során. Alapjában véve kevés önálló elképzeléssel bírt, naiv, hiszékeny, befolyásolható volt. Sokat betegeskedett, legsúlyosabb baja mégis a hipochondria volt, ezt babonássága tetézte tovább.[15] Életében a központi helyet családja és a vallás töltötték be.[16]

Nagy törés következett be életében, amikor 1548. április 1-jén meghalt édesapja. A tragédia hatására Anna biztonságos világa összeomlott, anyjukkal ki kellet költözniük a Wawelből, hiszen a palota immár az újdonsült uralkodó, Zsigmond Ágost és felesége lakhelye lett. A gyászos események láncolata az ifjú királyné halálával folytatódott, a mérgezés állítólagos elkövetője az anyakirályné volt, fia is Bona Sforzát gyanúsította. A drámát csak tetézte, hogy visszatért Magyarországról az időközben megözvegyült Izabella és fia, János Zsigmond. Bona Sforza lengyelországi tartózkodása körül a közhangulat elmérgesedett, ezért jobbnak látta, ha visszatér Itáliába. Távozása előtt igyekezett megsürgetni három még hajadon lányának férjhez menetelét, hiszen tudta, fiára e téren nem számíthat. 1555-ben, nővérének betegeskedése által, lehetősége lett volna feleségül menni Henrik wolfenbütteli herceghez, ám a hosszas huzavona és időhúzás végére Zsófia felépült, Anna pedig nem állta útját boldogságának. 1556-ban Anna és Katalin húga egyedül maradtak, anyjuk és Zsófia nővérük eltávozott, Izabella is visszatért gyermekével Erdélybe, bátyjukra vajmi keveset számíthattak. A tragédiák ismét nem kerülték el a nővéreket, 1557-ben édesanyjukat, 1559-ben Izabella nővérüket veszítették el, ezt követően az egyedüli vigaszt a vallás jelentette számukra. Az 1560-as évek elején a nővérek élete új fordulatot vett, úgy tűnt, mindkettejük számára kecsegtető házassági ajánlatok vannak kibontakozóban. Zsigmond Ágost Anna húgát a livóniai Gotthard Kettlerhez kívánta hozzáadni, míg Katalinért János, Finnország hercege jelentkezett be. Anna frigyét a lengyel rendek meghiúsították, ám szabály szerint addig Katalin sem mehetett volna férjhez, amíg Anna el nem kel, így János hercegnek súlyos döntéssel kellett szembenéznie: kivárja, míg Annának bekötik a fejét vagy ő maga veszi nőül. Anna azonban ismét a jóságos nővér szerepében tűnt fel, hiszen nem akarván megakadályozni Katalint boldogságában elállt az esküvőtől, így húga előtt szabad lett az út a házasságkötéshez. Ezt követően Annának továbbra is szép számmal akadtak kérői, példának okáért IV. Iván orosz cár, de ajánlat érkezett az Oszmán-birodalomból és Franciaországból is, ám egyik házassági terv sem valósult meg.[17]

 

A lengyel trónhoz vezető út

 

1572-ben meghal Zsigmond Ágost király, a trónutódlás kérdése ugyanakkor megoldatlan maradt, fiágon kihalt a Jagelló-dinasztia. A lengyel rendeknek döntenie kellett, kinek szavaznak bizalmat, ki lesz a következő uralkodójuk. Abban egyetértettek, az utódnak milyen kritériumoknak kell megfelelnie. Az ideális lengyel uralkodó előkelő, tekintélyes famíliából származik. Rokoni szálak fűzik elhunyt elődeihez vagy kész házasság révén dinasztikus kontinuitást teremteni. Nem gyermekien ifjú. Rendkívül gazdag, az ország határain kívül is számottevő jövedelemmel rendelkezik, ennek tekintélyes részét hajlandó az állam javára fordítani. Kész állandó jelleggel Lengyelországban tartózkodni, tiszteletben tartja az ország törvényeit, a nemesség szabadságát és előjogait. A király csak a köztársaság egyik rendje lehet, első az egyenlők között, vagyis uralkodik, de nem kormányoz. Garantálja a törökkel való békét, megállítja az orosz expanziót, visszafoglalja az elvesztett területeket. Hajlandó zsoldos hadsereget fenntartani a saját költségén, ill. felvirágoztatja az országot kulturálisan és tudományosan egyaránt.[18]

A trónért több nemzet fiai folytattak financiális harcot, a legesélyesebbnek a Habsburg jelöltet, Miksa császár fiát, Ernőt tartották. Legnagyobb ellenfelének a Valois-dinasztiából származó Henrik bizonyult.[19] A "párharcból" győztesként Henrik került ki, hiszen előkelő, gazdag származású volt, hazája ellentétben állt a Habsburgokkal, ráadásul a törökökkel is jó kapcsolatot ápolt, és hajlandó lett volna feleségül venni az események kulcsfigurájává vált Jagelló Annát. 1573 másik fontos eseményének számított Henrik életében, hogy bátyja, a súlyos beteg francia király, IX. Károly utódjának ismerte el, ennek beteljesítése aztán nem sokáig váratott magára, mivelhogy 1574-ben Károly meghalt. Henrik eredetileg sem akarta elhagyni Franciaországot, a Jagelló Annával kötendő házasság pedig még inkább kedvét szegte, mire áttette székhelyét Krakkóba, fél évet sem váratott magára bátyja halála. Lengyel uralkodó révén csak úgy nem hagyhatta ott a trónt, ezért fondorlatos cselt eszelt ki: igyekezett beolvadni a lengyelek közé, hogy eloszlassa a bizalmatlanság leghalványabb jelét is, majd egy szép nyári éjszakán titokban felkerekedett, és meg sem állt Franciaországig.[20]

1574-ben tehát ismét király nélkül ment előre a lengyel szekér. Henrik ultimátumot kapott, ha nem tér vissza nyolc hónapon belül, megfosztják hatalmától, ami meg is történt.

1575-ben megkezdődött a második királyválasztás.[21] A Valois-dinasztia kiesésével a küzdelemből a Habsburgok joggal érezték magukat a legesélyesebbnek a trón megszerzésére. A jelöltek között volt még a ferrarai herceg, Alfonso d'Este, III. János svéd király, IV. Iván orosz cár, és itt tűnt fel a láthatáron Báthory István erdélyi fejedelem is, aki nagy energiákat fektetett pártja szervezésébe, legfőbb támogatói pedig a Zborowskiak voltak. A Habsburgok igyekeztek hatástalanítani Báthory-t, amint észrevették népszerűségét a lengyel körében, ám az örök ellenfél, Bekes Gáspár bevetése hatástalannak bizonyult ellene. Minthogy a királyválasztásban a pénz játszotta a legfőbb szerepet, Báthory a szerencse fiának érezhette magát, hiszen ellenfelei sorra hullottak el. Az országgyűlés 1575 novemberében kezdődött, majd a hónap végén zárult. Egységes döntés nem született, két királyt kiáltottak ki: Miksa német-római császárt és Báthory Istvánt, aki a trón megszerzésének érdekében kész volt feleségül venni Jagelló Annát. [22]

 

A házasság

 

Rövid egyeztetések után Báthory István hivatalosan eljegyezte Annát. Az első találkozásra

1576 húsvét hétfőjén került sor, Báthory Krakkóba érkezése napján. Egy héttel később, 1576. május 1-jén került sor a koronázásra és az esküvői ceremóniára. A jegyespár a Wawelben örök hűséget fogadott egymásnak, ezt követően rendben lezajlott a koronázás is a vártemplomban. A trónon ülve egyikük sem tűnt boldognak, holott életük legfontosabb pillanatáról volt szó. Örömüket beárnyékolták az elmúlt napok vitái, ugyanis Jagelló Annának a házasság és a koronázás feltételeként le kellett mondania a köztársaság javára az őt illető jogokról és birtokokról anyja és bátyja után, de a lépésre csak fenyegetések által tudták rávenni. Ennek értelmében, ha nem írja alá a lemondó nyilatkozatot, Báthory számára francia feleséget keresnek, akit hajlandó is lesz eljegyezni. A szavaknak megtették hatásukat, Anna nyomban észhez tért, és aláírásával pecsételte az irományt.[23]

A koronázás másnapján sor került a tornajátékokkal kísért nászlakomára, harmadnap pedig a házasság ünnepélyes elhálására. Az utódlás kérdése esetükben már szóba sem kerülhetett, hiszen egy ötvenes éveit taposó nőtől már senki sem várta el, hogy gyermeket szüljön, Báthory bármennyire is vágyott gyermekre. A lengyelek féltek, hogy Báthory idővel változtatni kíván majd a kialakult helyzeten. Az aggodalom hamar beigazolódott, a nász elhálása után a király egyre kevesebb alkalommal látogatta felesége hálószobáját, mindig elfoglaltságra hivatkozott, Anna viszont egyre türelmetlenebb lett. Belebetegedett az elutasításba, gyengélkedései férjére semmiféle hatással nem voltak, hiába számított némi együttérzésre. Anna élvezni szerette volna az újdonsült feleség szerepét, a friss házasságot, Báthory elképzelései ettől merőben eltértek, kezdve azzal, hogy távlati tervei között Anna semmilyen formában sem szerepelt.[24]

Uralkodásának első két évében Báthory-t teljességgel lekötötte, hogy megtörje a Habsburg párt hatalmát, és elfogadtassa magát a vele szembenállókkal.[25]

A házasság nagy valószínűséggel már a kezdetektől kudarcra volt ítélve, a királyi párban semmilyen közös vonás sem volt. Báthory határozott, közvetlen, egyenes természetű ember volt, ezzel szemben Anna mesterkélt, kevéssé őszinte, képmutató asszony hírében állt, csak a külsőségekre adott. Megjelenése kifejezte felsőbbrendűségét, férje egyszerűséggel szeretett öltözködni, ha az alkalom úgy kívánta, akkor teljes pompában tündökölt. Az udvarban tapasztalható pazarló fényűzést saját példájával akarta visszaszorítani.[26]

Báthory István kevés időt töltött Krakkóban, a Wawelt Anna ott tartózkodása miatt kerülte. Máshol sem alakított ki magának állandó rezidenciát, leginkább kedvenc vadászterületein időzött. A házaspár közös életet nem alakított ki, állandó, közös udvart sem tartottak fenn. Anna udvarának elsődleges feladata személyének kiemelése volt, fő szempont a szórakozás volt. Ezzel szemben Báthory udvara elsősorban "dolgozó udvarként" működött, követeket fogadtak, tárgyalásokat folytattak, ez volt a királyi kancellária székhelye.[27]

A közös pont, ami összetarthatta volna őket netán a közös hit, betegeskedéseik vagy, hogy a koronázás után keményen kellet küzdeniük, hogy elnyerjék az alattvalók tiszteletét. Utóbbi össze is hozta valamelyest a párt, ám míg Báthory kivívta a neki járó tiszteletet, addig ez Annának soha nem sikerült.[28]

Annának egyetlen célja volt, hogy elbájolja, meghódítsa férjét, ezért fényes bálokat rendezett tiszteletére, amiket Báthory mélységesen megvetett. A királynő hamarosan megneszelte, hogy próbálkozásai feleslegesek, hiszen férje válni akar, mivel Anna már nem képes utódokat szülni számára. Érzelmileg teljesen megsemmisült, összeomlott. Az áskálódások tovább folytatódtak, Báthory-t sem kerülték el. Fejében motoszkált a híresztelés, melyet még uralkodása elején hallott, miszerint Anna édesanyja, Bona Sforza nagy méregkeverő hírében állt, és esélyes, hogy lánya is örökölte "tehetségét". Aggodalma nehezen, de elcsitult. A válást ennek ellenére keresztülvinni nem tudta, mivel ezt a Vatikán és a rendek is elutasították, 1586 decemberében pedig váratlan esemény történt: Grodnóban meghalt Báthory István.[29]

 

Báthory István halála rengeteg kérdést hagyott megválaszolatlanul, így például hogy alakult volna a házasságuk? Vajon el tudta volna érni a lengyel király távlati célját, hogy elváljon Jagelló Annától? Valószínűleg nem, a lengyel rendek és a szigorú, vallásos nézetek nem tették volna lehetővé. És hogy ki a mű címében szereplő könnyező krokodil? Maga Jagelló Anna.

"A királyné emberbe mar, de nem a nép egyszerű gyermekébe, hanem abba, aki szerelmet tettetve hatalmas és hihetetlen bánatot okoz neki. A krokodil ugyanis megsiratja azt, akit megöl, innen a nép nyelvén elkoptatott mondás: krokodilkönnyek."[30]

 

Felhasznált irodalom:

 

Horn Ildikó: A könnyező krokodil. Jagelló Anna és Báthory István házassága. Bp., 2007.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Horváth Anna Liza: Két szerelmes, egy pár? - Báthory István és Jagelló Anna házassága
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat