Egy rendhagyó beteglátogatásról...

         Hagymási Miklós örökösei 1520 elején beperelték Paksi Pált és feleségét. Az ügy sajátossága, hogy az alperesek meglátogatták Hagymási Miklóst , aki betegágyában életének utolsó napjait töltötte. Eddig még szokványos beteglátogatásról beszélhetünk. Ezután jött a hidegzuhany: Paksi és felesége, valamint jobbágyaik 6 (!) szekeret töltöttek meg a beteg értéktárgyaival (ékszereitől kezdve a bútoráig, ruhájáig minden mozdítható ingóságát elvitték), és azokat saját portájukra szállították a sértett galádi várából.

 

Miénk a vár, tiéd a lekvár...

           Pathó Albert várnagy szokatlan panasszal fordult Perényi István királyi étekfogómesterhez. Albert megállapodott a szinyari vár másik két várnagyával, hogy Perényi várbeli vagyonának részét híven megőrzik, és kérésre átadják. Nos, elérkezett az idő az átadásra, de Pathó Albert hoppon maradt, mert várnagytársai bezárták előtte a Szatmár vármegyei vár kapuját. Így fordulhatott elő az a szégyen, hogy szegény Albert várnagy vár nélkül maradt, mert kizárták saját várából...

 

Ha a pénznek nincs szaga, akkor a királyi parancslevélnek pláne nincs…

            1519 májusában két riadt törvényszolga kereste fel a jászói konventet. Csitneki Antal nevű jobbágynál akartak megszállni, mert hivatalos ügyben jártak a Gömör vármegyei Bodikfalván. A két úrnak idézést kellett volna kézbesíteni Derencséni Miklós nemes úr részére, de éjszaka ismeretlenek fegyverrel rájuk támadtak, és a királyi embert súlyosan megsebesítették. Másikuk, a jászói konvent embere könyörgött életéért, és mindkettejüket kivégezték volna, ha ő előtte gondosan el nem rejti a királyi parancslevelet…a cipőjébe. Ezért a támadók hiába kutatták át a sértettek zsebeit, nem találták az okiratot. A jászói konvent ugyanakkor jelentette, hogy a parancslevél ugyan sértetlenül előkerült a hivatalnok cipőjéből, de az irat teljesen bepiszkolódott…

 

Enyhítő körülmény: "kicsit megvertük őket, de nem véresre"

           1520 nyarán eskütételre idéztek be jobbágyokat a Kőrös megyei bíróságra. A per szerint arról kellett volna esküt tenniük, hogy a sértett feleségét, Dorottya asszonyt, valamint leányát az alperesek ugyan megverték, de nem annyira, hogy vérezzenek, vagy a földre essenek az ütésektől...

 

Szüret alternatív módon…

            Bradács Imre és Dessewffy Miklós szlavón vicebánok jelentették, hogy Brandenburgi György őrgróf (a 13 éves Lajos király egyik nevelője) megbízásából ismeretlenek 1519 augusztusában erőszakkal leszüretelték a Zágráb megyei sértett szőlőjét. Nem elég, hogy az 1519. évi termés kárba veszett, de az elkövetők sajátos módját választották a szüretnek: a szőlőtőkéket tövestül kivágták, és a rajta levő terméssel együtt behurcolták a lukaveci várba… Nemcsoda, hogy II. Lajos nevelőjéről, Brandenburgi Györgyről feljegyezték a krónikások, hogy léha életvitelre tanította az ifjú magyar- és cseh királyt.

 

Nálunk az árak a bányában járnak…

            A középkori Magyar Királyság történetében a bányászat mindig vitás, panaszos ügyeket vonzott. Királyi engedély nélkül nem lehetett ércet, sót, a föld gyomrában rejlő egyéb ásványkincseket kitermelni. Ám egészen más eset miatt fordult a felvidéki Besztercebánya a királyi igazságszolgáltatás eszközéhez. Az ügy érintőlegesen kapcsolatban állt a bányászattal. A beszterceiek azt nehezményezték 1519 októberében, hogy Thurzó Elek és Thurzó János körmöci kamaragrófok emberei élelmiszert és (akkor még zárjegy nélküli) pálinkát árusítanak a bányamunkások körében, holott eddig ez a jog a város polgárait illette. Ráadásul a beszterceiek panaszolták, hogy a Thurzó "supermarkettel" a nemesi család a saját hasznát gyarapítja. Valószínűleg az árak nem lehettek alacsonyabbak, mint a besztercei aknák.

 

Katasztrófavédelem a középkorban...

             1523 őszén engedélyt adnak a nyulakszigeti apácáknak, hogy a rend nővérei Árpádházi Szent Margit földi maradványait a közelgő áradás miatt kihantolják, és alkalmasabb helyre vigyék.

 

Felmentési kérelmek katonai szolgálat alól...

            1521-ben ahogy közeledett Szülejmán szultán serege, egyenes arányban úgy szaporodtak a kérelmek a katonai szolgálat alóli felmentéssel kapcsolatban. Egy nemes úr szemfájásra hivatkozott. Miklós zalai apát a "sántának" csúfolt Báthory István nádornak írt, mert egyik lába hiányzik, és egyházába is hordszékén viszik a jobbágyok. II. Lajos király engedélyt adott Újlaki Lőrinc herceg 11 nemes hűbéresének távolmaradására, de a magyar uralkodó kérte, hogy a hiányzók küldjenek maguk helyett katonákat. Szintén II. Lajos utasította Szapolyai János erdélyi vajdát, hogy Tóbiássy Péter szász nemest ne háborgassa, mert ő a szászok közt akar szolgálni, és egyszerre két helyen nem katonáskodhat.

 

"Repül a nehéz kő: ki tudja hol áll meg?"

          1522 nyarán (aratási idény közepette) különös támadást rögzített a Somogy vármegyei hatóság. A felperesnek a Kapos-folyón álló malmát ismeretlenek feltörték, és minden berendezését elpusztították. Még a malomkövet is porrá zúzták az elkövetők...

 

Tokaji pálos furmint Szapolyai módra…

            1519 októberében (szüret előtt néhány nappal) Szapolyai István nádor özvegye, Hedvig tescheni hercegnő, és fiai, Szapolyai János és György közösen kiállított oklevelükben (Remete Szent Pál iránti tiszteletüket kifejezve) engedélyt adtak a tokaji pálos szerzeteseknek, hogy Tokaj vagy a Szapolyai birtokok bármely szőlőiben szabadon gazdálkodhassanak, és a gyümölcsből a Szapolyai-család külön engedélye nélkül tetszésükre bort készíthessenek. A megtermelt nedű után az adót sem kellett kifizetniük a pálos szerzeteseknek.

 

Mennyi egy hordó bor ára?

           Szentmihályi Tamás 1522 végén levelet írt az erdélyi püspöknek. A levélben Szentmihályi arra panaszkodott, hogy nem tudja eladni a bort, amit rábíztak. A gyenge minőségű erdélyi nedűért ugyanis senki sem akart többet adni 2 forintnál. A leghíresebb bortermő vidék, a Szerémség kiváló boraiért ugyanakkor hordónként 25 forintot is adtak. Az árat tehát egyértelműen a minőség határozta meg. Ezt bizonyítja Várkonyi Amadé István óvári várnagy levele is, melyből tudjuk, hogy 53 hordó soproni bort vett 500 forintért. A soproni szőlővesszőn termelt bor ezek szerint a közép kategóriába tartozhatott. Legkeresettebb tájegységek: 1. Szerémség 2. Villány 3. Tokaj (sokszor már az előrendeléseknél elfogytak a hordók...) Ehhez a rangsorhoz nem szükséges külön magyarázat...

 

Egy ügyetlen késelő kesergése…

            Sajátos esetre figyelt fel Sáros megye bizottsága Eperjesen, amikor 1520. január 26-án kihallgatták a gyilkossági kísérlettel vádolt Sobranci János ügyének kapcsán a tanúkat. A tanúk egybehangzóan állították, hogy a vádlott a gyilkossági kísérlet után nem bánta meg tettét, sőt, sajnálkozott, amiért az általa megkéselt Mátyás káplánt nem szúrta meg jobban.

 

Orvhalász természetesen már akkor is létezett…

            A halastavak fenntartása, rendezése, ápolása, a halak betelepítése a tóba komoly, nagy munkát igénylő feladat volt. Ezekhez a feladatokhoz képest jóval egyszerűbb volt lehalászni az állományt. Mivel nem minden földbirtokos halastó-tulajdonos tehette meg, hogy éjjel-nappal őriztette a tavát, sokszor előfordult, hogy illetéktelen személyek kisebb-nagyobb mennyiséget eltulajdonítottak. Ez történt 1516 márciusában is, mikor a tél visszahúzódása után Pozsony vármegyében is beindult a halfogási szezon. Pókateleki Szomor Mihály csodálkozhatott, hogy saját tavában egy hal sem akad a horgára, ezért bírósághoz fordult, és nemesi származású tanúkkal igyekezett bizonyítani, hogy tavát illetéktelen személyek lehalászták.

 

Trükkös bérlő…

            Olajos Zsófia, miskolci lakos gyámjai panaszos levéllel keresték meg Borsod vármegye ispánját. A gyámok nehezményezték, hogy Csontos Balázs (úgyszintén miskolci polgár) a korábban kötött megállapodás ellenére nem ürítette ki időre Zsófia lakását, sőt, a bérlő időközben elidegenítette az ingatlant egy helybeli zsidó kereskedőnek. Az ügy II. Lajos királyig jutott, aki a benyújtott okiratok alapján utasította az ispánt, hogy azonnali hatállyal költöztessék ki Csontos Balázst az ingatlanból.

 

Két dudás egy csárdában?

            II. Lajos 1519. április 5-én kelt okiratában kinyilatkoztatta, hogy Várday Mihályt nevezte ki szabolcsi főispánnak, amit Szabolcs megye hatósága is köteles elismerni. A szabolcsiak azonban továbbra is az előző főispánnak, Báthory Istvánnak szavaztak bizalmat, és nem akarták elfogadni a király döntését. II. Lajos figyelmeztette a szabolcsi urakat, hogy a megye élén egyszerre nem állhat két főispán.

 

Mo(go)rva zsiványokról

          Rumaszécsi János és Ferenc jobbágyai Morvában jártak kereskedelmi célból, de a hazafelé vezető úton, Bakos Lajos birtokán zsiványok támadták meg őket. Rumaszécsiék II. Lajos királyig vitték az ügyet, mert a kereskedő jobbágyok által az út mellett elásott 72 aranyforintot (egész jól mehetett az export-import cégnek...) Bakos Lajos jobbágyai kiforgatták a földből, és a bevételt elosztották maguk között. A panaszosok felkeresték Bakost, de ő nem akarta visszaszolgáltatni a pénzt, és tagadta a vádakat.

 

Kevés a híd=nagy üzlet a rév…

            A 16. században alig volt híd a magyarországi folyóvizeken. Még Buda és Pest között sem lehetett száraz lábbal átkelni, csak kemény télvíz idején, mikor a Duna befagyott. Ezért nagyon fontos szerep hárult a révekre, amely az üzemeltetőinek komoly bevételi forrást nyújtott. A hajók sorozatából épített hajóhídnál sokkal olcsóbban lehetett üzemeltetni a réveket: a révész izomerején és a révhajó gondozásán felül ugyanis szinte semmilyen más költség nem társult ezek fenntartásához. A kompolásra vállalkozó utasnak a túlpartra szállítandó teher mértékében kellett a vámot kifizetnie. Egy-egy ilyen rév birtoklásáért súlyos harcok folytak. 1516-ban Lajos király pohárnokmestere a trónörökösnek nyújtott addigi szolgálataiért a Mura-folyón rév építésére kapott engedélyt. Batthyány Ferenc ígéretet tett arra, hogy a réven nemes és nemtelen, utazó, kereskedő ember is átkelhet, tehát senkit nem akadályozhat meg útjában, ha az illető kifizette a vámot, vagyis nem potyautas.

 

 Engedj egy kis sót vágnom!

            Nemcsak létfontosságú ételízesítő szerepéért bányászták a kősót Magyarország különböző területein, de főleg erdélyi bányákban, hanem tartósítószer jellege miatt is. A levágott sertések, marhák húsát ugyanis a füstölés mellett sóval és vermeléssel lehetett a legjobban tartósítani, fogyasztásra tárolni. Ezért a sónak kiemelkedő szerepe volt a mindennapokban. Sóútvonalakon tömbökben, kockákban hordták az ásványkincset Magyarország sóhiányos területeire a kitermelők. A sókitermelés, sókereskedelem felügyeletére a királyi udvarból kamarásokat neveztek ki. Nagy kiváltság volt, ha egy-egy jogi személy ingyen vágathatott sót valamely bányából. 1516. február 13-án II. Ulászló király utasította Perényi Gábor sókamaraispánt, hogy a gyulai Krisztus teste egyház, a Szent Péter és Szent Pál egyház plébánosai, a Mária mennybemenetele kápolna és a Szent Erzsébet ispotály tagjai összesen 27 forint értékben sót vághassanak bármely máramarosi bányában a királyi udvar terhére. A király azt is elrendelte, hogy a fentebb felsorolt egyházak a sóval szabadon rendelkezhetnek, vagyis akár értékesíthetik is a tömböket.

 

Tíz éves bérlet egy ércbányára…

            A föld mélyében rejtőző kincsek kitermelésére a király adhatott engedélyt. 1516. szeptember 5-én kelt oklevelében II. Lajos gimesi Forgách Péternek és Miklósnak engedélyt adott arra, hogy a Bars vármegyei birtokukon ércbányát létesítsenek. A fiatal király 10 évig elengedte a Forgách família vállalkozásának a bányaművelés után járó adó behajtását.

 

Porkoláb Lőrinc, aki szerint a felesége egy méregkeverő k..va

           1520 elején zajlott egy per, mégpedig Vessződy György özvegyének, Dorottya úrhölgynek az ügyében, akit férje, Porkoláb Lőrinc tekintélyes vagyonától szabadított meg. Nem elég, hogy az egykor gazdag özvegyasszonyt férje kisemmizte, de (tanúk előtt) még méregkeverő kurvának is titulálta.

 

Az adósság is egyfajta örökség…

            1516. szeptember közepén kínos tartozásról értesült II. Lajos Perényi Gábor királyi kamarásmestertől, máramarosi sókamaraispántól. Kiderült, hogy apja, a néhai II. Ulászló néhány ezer aranyforintnyi tartozást halmozott fel Perényivel szemben, amit haláláig nem fizetett ki neki. Lajos egyébként is üres kincstárát érzékenyen érintette a veszteség, amit a király tanácsosai tárgyalásokkal 10 ezer aranyra mérsékeltek. A kamarás azonban az Ulászlótól bérelt Huszt bérlésére és a rónai kastélyra továbbra is igényt tarthatott, és ezek fedezték a hitel költségeit.

 

Parancsolsz egy kis tintahalat, drágám?

            Amíg a jobbágyok, de nem ritkán még maga a magyar király is éhezett, egyeseknek igen jól ment az "export-import business". A főnemesség megtehette, hogy narancsot, citromot, különleges fűszereket hozatott magának külföldről. Érdekes tény, hogy talán nagyobb lehetett a közkedvelt tengeri hal fogyasztásának aránya a korszakban, mint napjainkban (pedig édesvízi halból sem lehetett hiány, ha feljegyezték a Tiszáról, hogy 60%vízből és 40% halból áll a folyó). Legnagyobb problémát a hús frissentartása jelentette. 1524-ben Drágffy Anna panaszos levelet írt férjének, Kanizsay Lászlónak. Az úrhölgy sajnálkozott, amiért "csak" tintahalat tudott küldeni urának, mert nem akadt más szemrevaló ínyencség a halászoknál.

 

Egy kelendő ládáról…

            1519 januárjában feljelentést tett Bethleni Balázs ügyvédje Bethleni Miklós ellen Szapolyai János erdélyi vajda előtt. A sértett ügyvédje szerint védencének ládáját, amelyen különleges zárak voltak, az alperes erőszakkal feltörte, és a sértett birtokairól rendelkező, jogbiztosító okiratokat ellopta. Szapolyai tisztító esküre kötelezte Bethleni Miklóst.

 

Elúszott boros hordókról…

            A turóci prépost panaszt tett a nyitrai ispánnak, amiért 1519 júliusában Csuzi Menyhért jobbágyai Selyén meglepték a panaszossal üzleti kapcsolatban álló pöstyéni polgárokat, akik a Vág-folyón horgonyzó két hajóba éppen boroshordókat rakodtak. A támadók elkötötték a borszállító hajókat, és egy másik kikötőben szekerekre pakolták a borral teli hordókat, és ismeretlen helyre távoztak.

 

A ruhátlan pásztornő esete

            1520 januárjában különös, de nem ritka esetet jelentettek a Körös vármegyei hatóságnak. Horváth Pál tisztázatlan okból kifolyólag rátámadt Pucz János pásztor leányára, Luciára, aki éppen apja állatait legeltette. A támadó megverte, majd levetkőztette a leányt, és a női ruhadarabokat magával vitte.

 

„Felszántom a császár udvarát…”

            1520. március 18-án különleges látvány fogadta a somogyváriakat: Lengyel János helybeli lakos önkényesen felszántotta a Korotnai utcát. Az elkövető szerencséjére az aszfaltozást akkoriban még nem ismerték.

Királyi felmentés kínzóeszközök szállítása alól

          Sok gonosztevő lakhatott Besztercebányán, ha II. Lajos király egyik kiváltságlevelében megtiltotta, hogy a Szent Erzsébet ispotály malmának hajtására befogott lovakat kivégzés és kínvallatás céljára gyűjtött faanyag szállítására alkalmazzák.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Színes történetek Szapolyai korából
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat