Ez történt Mohács előtt: a Szapolyai (t)örökség

 

 

 

 

 

Az Unicus Műhely gondozásában, 2022 végén megjelent unikális történelmi kötet célja, hogy az eddig még nem használt és már jól ismert történelmi források, valamint külföldi történettudományi értekezések elemzésével közelebb kerüljön egy felejthetetlen kérdéshez: vajon Szapolyai János erdélyi vajda (1510–1526), majd később magyar király (1526–1540) bűnbak volt vagy bűnsegéd? Vajon csak kósza pletyka vagy tény, hogy Szapolyai már a magyar vereséggel végződött mohácsi csata (1526. augusztus 29.) előtt megegyezett az oszmán hatalmi elittel?

            A könyv első fejezete azt elemzi, miként vélekedik a jelenkori magyar történettudomány Szapolyai János „késéséről”, s milyen okok miatt mentette fel a közgondolkodás az erdélyi vajdát, miközben külföldi (például török-, német-, angolszász- vagy lengyel-) történészek egészen más aspektusból láttatják az 1526. évi történéseket. Mindezek érzékeltetésére néhány eklatáns példa idekívánkozik. Fodor Pál egyik nyilatkozata (2018) szerint a „Mohácsnál harcba szálló magyar elittől eltagadni annak elismerését, hogy amikor kellett, kötelességüket szó nélkül teljesítették, több mint tiszteletlenség – értelmetlenség is.” Jóllehet, az egész csata lefolyása (előzménye és utóélete) arra utal, hogy a magyar-, cseh- és horvát elit nem teljesítette a kötelességét (lásd Dráva védelmének elmaradása). Tomori Pál kalocsai érsek és fővezér II. Lajos királynak írott, felelősséget számon kérő levele tehát a mainstream (fősodor) magyar történettudomány által szintén tiszteletlennek és értelmetlennek minősíthető? Neumann Tibor szerint (2020) Szapolyai János „mohácsi csatából való távolmaradásra utaló vádat” a vajda számos korábbi, török-ellenes hadjárata cáfolja. Azt, hogy az erdélyi vajda nem volt ott a mohácsi csatában, nem vádnak, hanem ténynek nevezzük. Tényekkel pedig köztudottan nem lehet vádaskodni. Az 1526. évi hadjárat szempontjából teljesen irreleváns, hogy Szapolyai korábban miként teljesített a török ellen. B. Szabó János szerint (2018) „nem az a valódi kérdés, hogy a vajda, a gondjaira bízott tartományt hátrahagyva személyesen vagy akár a 400 fős bandériuma élén meg tudott volna-e jelenni már augusztus 29-e előtt a király táborában”. Ha nem ez a valódi kérdés, akkor a neves hadtörténész a korábbi szintéziseiben miért ismételte többször is, hogy Szapolyainak esélye sem volt időben odaérnie a mohácsi csatába, ezért úgymond „késett”? C. Tóth Norbert saját fordítása szerint (2012) Szapolyai János 1522-ben „teljes erejével azon dolgozik, hogy mindent előkészítsen a Mehmed béggel való személyes tanácskozáshoz.” C. Tóth az egyértelmű latin mondatrészt (és saját interpretációját) felülírva, néhány sorral lejjebb elveti a Szapolyai–Mehmed személyes tanácskozás lehetőségét. C. Tóth magyarázata szerint Szapolyai vajda voltaképpen nem a tanácskozáshoz akar mindent előkészíteni, hanem „nyilvánvalóan a béggel való leszámoláshoz.” Miért? Mi lehet a múltszépítés oka, miért kell tagadni a nyilvánvaló tényt, hogy Szapolyai már jóval Mohács előtt több ízben is érintkezett a törökkel? Varga Szabolcs értékelése (2014) még ezeken a kiragadott példákon is jóval túlmutat. A történész szerint – ha jól értettem a megállapításait – nem csupán egy-két, hanem tizenöt éven át zajlik a törökellenes harc Moldva és Havasalföld területén, ahová Szapolyai János erdélyi vajda folyamatosan hadjáratokat vezet. „Szapolyai a korszak egyik legtapasztaltabb katonai vezetőjének számított, aki másfél évtizeden keresztül vezetett hadjáratokat Moldvába és Havasalföldre.” Román és török történészek egybehangzó állítása alapján Szapolyai két (rabló)hadjárata ismert, de ezek együttes lefolyása sem tarthatott tovább egy évnél. Mi lehet a múltszépítés oka? Ezekre a tendenciákra is válaszokat keres a könyv.

A kötet címe nem titkoltan provokatív. Nemeskürty István Ez történt Mohács után című, 1966-ban megjelent könyvében a vesztes csata utáni eseményeket elemezte. Habár Nemeskürty szakíróként számos érdekességre felhívta a figyelmet, a mainstream (fősodor) történészek nem szívlelték a munkáját. Jelen kötet nem a Mohács utáni, hanem a csata előtti eseményeket veszi górcső alá, s némileg Nemeskürty elméleti felvetéseit követi.

Az 1526. évi mohácsi csatavesztés hozzásegítette a Szapolyai „dinasztia” alapítóját, János erdélyi vajdát a régóta áhított magyar trónhoz. Szapolyai János tiszta lappal indult. A könyv azt vizsgálja, hogyan lett az ország legvagyonosabb főnemeséből 1524/1525 fordulóján a török szövetségese, és az erdélyi vajda – saját megfogalmazása szerint – miért nem tudott a királyi sereg segítségére sietni 1526-ban? Miként tévesztette meg II. Lajos királyt (1516–1526), a budai udvart, és nem utolsó sorban a hazai történettudományt az ellentétesnek mondott meghagyásokkal? Ki volt az ellentétes parancsok értelmi szerzője, hogyan kapcsolódott össze Radu havasalföldi vajda ötlete Szapolyai János mestertervével? Hol tartózkodott az erdélyi vajda a mohácsi ütközet idején? Miről tárgyaltak Pesten Szapolyai követei a török hadurakkal, nem egész egy hónappal a vesztes csata után? 1526 őszén/telén több tárgyalás is lezajlott az oszmánok és a frissen megválasztott és megkoronázott király, Szapolyai János megbízottai között. Miről tárgyalhattak a felek, ha a tényleges szövetségi szerződésre csak 1528-ban került sor? A könyv többek között ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat.

 

https://www.lira.hu/hu/konyv/tovabbi-konyveink/ez-tortent-mohacs-elott-a-szapolyai-torokseg 

 

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Botlik_Richard_Ez_tortent_Mohacs_elott&type=22&id=337678

 

https://www.magyarmenedek.com/products/18000/Ez_tortent_Mohacs_elott__a_Szapolyai_%28t%29orokseg_-_Botlik_Richard.htm

 

Oldal: A Szapolyai (t)örökség
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2024 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat