Marton Máté:

Brodarics István pályafutása Szapolyai János szolgálatában

 

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 májusa)

 

 

 

Brodarics István, humanista nevén Stephanus Brodericus, az egyik meghatározó alakja volt az 1526 utáni magyar külpolitikának. A kezdetben Ferdinánd pártján álló diplomata, szerémi püspök és kancellár, egy különös és szépen megírt búcsúlevél kíséretében átállt Szapolyai János oldalára. Úgy tartják számon, hogy mindvégig Szapolyai pártját fogta, de ha jobban belevetjük magunkat a forrásokba, egészen más kép tárul a szemünk elé.

 

Már a születésével kapcsolatban is problémák merülnek fel. Két lehetséges dátum van, és még csupán ezek is becslések. Az egyik lehetséges születési év 1470-1471, míg a másik 1480 körül van.[1] Azt viszont biztosan tudjuk, hogy 1539 novemberében halt meg. Ha megnézzük, és az 1470 körüli születési dátumot vesszük alapul, akkor 69 éves korában hagyta el a földi pályáját. Még halála évében különféle diplomáciai utakon vesz részt.[2] Figyelembe véve a kor utazási körülményeit, nem kis teljesítményről beszélünk, még akkor is, ha születését tíz évvel későbbre tesszük. Már ebből is kitűnik, hogy nem egy átlagos személyiségről beszélünk.

(Részlet Brodarics István leveléből - MNL-MOL)

 

A Szerémségben nőtt fel, egy középnemesi család sarjaként. Tanulmányait Itáliában végzi, ahol kánonjogi diplomát szerez. Látogatja a padovai és a bolognai egyetemet. Itthon Bakócz Tamás esztergomi érsek, majd Szatmári György pécsi püspök szolgálatába áll. 1522-ban Rómába utazik II. Lajos király követeként, ahol 1525-ig tartózkodik. Ez a három év később fontos lesz Brodarics életében, mivel ez idő alatt sok olyan kapcsolatra tesz szert, ami segítette az 1529-ben kiátkozott János király visszafogadásának folyamatát.  Továbbá ekkor tesz szert I. Zsigmond lengyel uralkodóval való jó kapcsolatára, ami szintén a későbbiekben meghatározó lesz élete és diplomáciai tevékenysége szempontjából. 1526-ban elnyeri a szerémi püspöki és a kancellári címet. II. Lajossal együtt vonul ki a Mohácsi csatára és szemtanúként részt vesz benne. Ekkor írja meg beszámolóját az eseményekről, Igaz történet a magyarok és Szülejmán török császár mohácsi ütközetéről, ami az egyik legfontosabb forrásunk a csatáról. A mű valószínűleg Johannes Cuspinianus röpiratára készült, ami árulással vádolta a magyarokat. A csata után az özvegy királyné mellett marad és elkíséri Pozsonyba. Ettől kezdve egészen 1527 márciusáig Ferdinánd pártján áll. A történet nagyon érdekes és több szót érdemel. Brodarics kezdetben Ferdinánd híve. Annak ellenére, hogy Szapolyait már 1526 novemberében a főnemesség szinte teljes támogatásával királlyá koronázzák, kitart Ferdinánd mellett még pár hónapig. Kezdetben a jó lehetőségekkel induló Ferdinánd mellet logikusnak látszott pártot foglalni. Viszont több tényező is szerepet játszott ennek a helyzetnek a megváltozásához. Egyrészt minden bizonnyal megfosztották a kancelláriai tisztségtől és Szalaházy Tamást nevezték ki helyette. Ezen felül egyfajta bizalmatlanság övezte a pozsonyi királyi udvarban. Szerencsére az okok megértését maga Bordarics is segíti, mivel 1527 március 18-án írt egy levelet Ferdinándnak az átpártolásáról. A forrás rendhagyó a magyar történelemben. Szapolyai és Ferdinánd trónviszálya alatt rengeteg pártváltást láthatunk. Gyakran oda-vissza, attól függően, hogy melyik fél állt erősebben, váltogatták a nemesek a királyukat. Ezzel szemben Brodarics levélben tájékoztatja Ferdinándot, öt oldalon keresztül, megindokolja pártváltásának okát. Ezt a levelet szeretném segítségül hívni, hogy egyrészt megértsük Brodarics helyzetét, illetve képet kapjunk nem csak saját helyzetéről, hanem az országban uralkodó viszonyokról is, a mohácsi csata után.

 

Mindenek előtt hadd ejtsek pár szót a fennmaradt levelezéseiről általában. Alapvetően diplomáciai jellegű levelek maradtak ránk. Összesen 243 levelét ismerjük, de ennél valószínűleg aktívabb volt. Ha csak a jelentősebb levelező partnereket nézzük, akkor ott találjuk I. Zsigmond lengyel királyt, VIII. Henrik angol királyt, I. Ferenc francia királyt, V. Károly német-római császárt, VII. Kelemen pápát.[3] Továbbá jó kapcsolatot ápolt a kor neves humanistáival, Erasmussal, Paolo Giovioval, Piotr Tomickival, Oláh Mikóssal. Stílusát tekintve, szinte ókori latinsággal fogalmazta meg leveleit. A Ferdinándhoz írt leveléből is látni fogjuk, hogy fogalmazás módja néhol nyájas, mégis magabiztosan érvel saját igaza mellett.

(A Brodarics címer)

 

A bizonyos levelet Dévény várából írta. A levél elején kifejti, hogy ő nem hajlandó részt venni az ország további rombolásában. Korábban úgy gondolta, hogy Ferdinánd képes az országot harc nélkül pacifikálni. Így fogalmaz. „ Minden vágyam az volt, hogy Felségetek Magyarország királya legyen, de csak úgy, ha ez nem fegyveres erőszak, hanem a nép egyetértő beleegyezése alapján történik, és nem másképp.”[4] A szöveg megfogalmazásán is jól látszik Brodarics óvatossága a pártváltással kapcsolatban. A levél egésze alatt, fejtegeti, hogy ő mennyire támogatta I. Ferdinánd törekvéseit. Így fogalmaz később. „ Alázatosan kérem Felségeteket, bocsásson meg nekem, ha nem akarok részt venni hazám eltiprásában és a keresztény vér ontásában, hiszen kezdettől fogva mindig hangsúlyoztam, és ha nem hálátlan gyermekként térek meg anyám ölébe, aki szült táplált, óvott, és aki nem csekély javakkal és tisztségekkel ruházott fel engem, és ha annak nyugalmát, békéjét, jogát és szabadságát minden más ügynél előbbre helyezem. Ez a szabadság pedig, úgy vélem, leginkább abban áll, hogy ha a király fiúörökös nélkül halt, az országnak szabad bárkit fejedelemmé választania.” Mint láthatjuk, itt Bordarics ügyesen megfogalmazva Ferdinánd király magyar trónra való igényének egyik főindokát, az örökösödési szerződést vonja kétségbe. Érvelését tovább folytatva személyes és anyagi dolgokra is hivatkozik. Ezek egyike, miszerint nem fizették meg megfelelően. A korban, egy magasabb rangú udvari személy saját maga fenntartására nem kis összegeket költött. A levélben felveti egy másik sérelmét is, miszerint pozsonyi házát zsoldosok támadták meg és megsebesítették az egyik szolgáját, sőt kis híján lemészároltak magát Brodaricsot is. Hosszasan taglalja távozásának egyik fő okát. A mohácsi csata után nála maradt az ország pecsétje. Koholt vádak alapján, azt állították, hogy ezzel visszaélve, több okiratot is meghamísított. A Budán tartandó országgyűlés ezt igyekezett kivizsgálni, és Brodaricsnak okvetlenül meg kell jelennie itt, hogy tisztázza magát. Ez is jól mutatja a mohácsi vész utáni fejetlenséget az országban. Végül a levél záró mondatát emelném ki, melyet megfogalmazása és püspöki szemléletmódja tesz érdekessé. „Alázatosan könyörgöm ezért Felségeteknek, méltóztasson nekem a fent elsorolt okok miatt nem csak megbocsátani, de engem továbbra is kegyelmében megőrizni, mivel biztosra veheti, hogy nekem semmi nem esett inkább nehezemre, mint hogy nem tudok Felségeteknek úgy szolgálni, hogy közben lelkiismeretem tiszta, hazám szabad, becsületem és hűségem csorbítatlan maradjon, amit Felségtek talán elvárna tőlem. De tudom, hogy inkább Istennek és hazámnak tartozom engedelmességgel, mint bármely földi halandónak.”

 

 Ettől fogva, Pálffy Géza megfogalmazása szerint „János király megingathatatlan híve maradt”.[5] Ez az állítás koránt sem állja meg a helyét. Valóban ezután mindvégig Szapolyai mellett fog szolgálni, egészen haláláig, de több kísérlettről is tudunk, ahol megpróbált Ferdinánd kegyeibe visszaférkőzni.

 

Szapolyaihoz Jánoshoz nem más, mint a lengyel király, I. Zsigmond ajánlja be. Szapolyainak helyzete ekkor korántsem volt biztos. El kellett ismertetni a többi európai hatalommal helyzetét a magyar trónon. Ezért hatalmas szüksége volt a jól képzett diplomatákra. Brodaricsot 1527 őszén már a lengyel udvarban láthatjuk, mint Szapolyai János király megbízottja. Közel egy évig marad Lengyelországban, ahol tovább mélyíti az eddig is jó kapcsolatait a lengyel udvartartás főbb embereivel.[6] Ezt a küldetését későbbi követtársával, Frangepán Ferenccel[7] együtt hajtotta végre. Első jelentős diplomáciai küldetését 1529 decemberében kapta. Velencén keresztül, Franciaországba kellett utazni, I. Ferenc francia király támogatását kérni Szapolyai ügyéhez. Útközben, az akkor Bolognában tartózkodó VII. Kelemen pápával is találkozni kellett volna. Csakhogy eközben átkozta ki a pápa Szapolyait, aminek semmisé tételében Brodaricsnak és későbbi tanítványának, Verancsis Antalnak jelentős szerepe volt. Párizsi útján útitársa volt Statileo János, és a francia király követe, António Rincón is. I. Ferencnél nem járt sikerrel és nem kapott anyagi támogatást. Következő jelentős küldetése a regensburgi birodalmi gyűlésbe szólította, Ferdinánd és Szapolyai tárgyalásainak előkészülete miatt. Végül ezekre a tárgyalásokra nem került sor. 1532-ben János király Erdélybe rendelte, a szászokkal való tárgyalások miatt. Ekkor alakít ki jó viszonyt Lodovico Grittivel, aki saját diplomatájaként tekint Brodaricsra. Közben a két király közötti viszony egyre jobban elmérgesedik. Az 1532-1533-as tárgyalásokat nem övezte siker. Hogy milyen nehéz is volt Brodarics munkája, azt jól mutatja a két király követelése. Egyik sem akart igazán engedni, és általában azzal küldték ki a diplomatákat, hogy csak a másik teljes lemondása mellett tárgyalhatnak. Ilyen tárgyalás volt például az 1534 őszén kezdődő újabb egyezkedés, amelyben Brodarics megmondja Thurzó Elek országbírónak, Ferdinánd diplomatájának, hogy addig nem hajlandó vele tárgyalni, míg Ferdinánd le nem mond a királyi címről. Így a tárgyalás meg sem történt. Ekkoriban Brodarics volt a főközvetítő Buda és Bécs között. Az egész helyzetből jól le lehet képezni a két király által uralt ország problémáját. Ráadásul nem szabad megfeledkeznünk a harmadik jelentős félről is a térségben. A diplomáciai helyzetet csak tovább bonyolította Szapolyai viszonya az Oszmán Birodalommal. Szapolyai úgy gondolta, hogy török segítséggel képes lesz megszerezni a Magyar Királyságot. Ez tovább bonyolította a diplomaták munkáját, akik hűen követték a király parancsait. 1535-ben János király Brodaricsot és Frangepánt, Ferdinándot megkerülve, V. Károlyhoz meneszti Bécsbe, egy olyan béke javaslattal, ami mind a két fél számára elfogadhatóbb lett volna. Itt tűnik fel először a remény Brodaricsban, hogy a háború lassan a végéhez közelít, de végül nem jártak sikerrel. 1536 nyaráról van az első feljegyzés arról, hogy Frangepán és Brodarics Ferdinándnak ajánlja fel szolgálatait.[8] Ha ezt Ferdinánd nem utasítja vissza, akkor más képünk lenne Brodaricsról. 1537-ben jutalmul munkájáért megkapja a váci püspöki címet. Ezen év májusában Krakkóba utazik, ahol János király és Izabella házasságkötését intézik. Ezt követően Körmöcbányán találjuk, ahol V. Károllyal és annak követével, Johann von Wese bíborossal tárgyal. Itt teszik a harmadik felajánlkozást Ferdinándnak. Brodarics és Frangepán, annak ellenére, hogy hűen követték János király utasításait, nem értettek vele egyet, és úgy látták, hogy így sohase lesz béke. Szapolyai makacsul ragaszkodott az ország bizonyos területeihez, amiben Ferdinándnak is érdekeltsége volt. Egyik fél sem volt hajlandó engedni. Ferdinánd, nem meglepő módon, nem fogadta vissza a két diplomatát. Így jutunk el 1538 elejéhez, amikor is János aláírja a váradi békét. Az okmányt Brodarics vitte el Ferdinándhoz Boroszlóba és tagja volt az esküdteknek, akik megígérték a váradi béke pontjainak megtartását.

 

Utolsó diplomáciai útja ismét Krakkóba szólította. Viszont ez már nem járt olyan nehézségekkel, mint a korábbiak. Feladata: társaival együtt Izabella lengyel hercegkisasszony hazavitele Budára. Az esküvőt 1539 március 2-án, Székesfehérváron tartották. Ezután életének egy nyugalmasabb szakasza következett, ami főleg a váci püspökség igazgatásával telt, itt érte a halál 1539 november 7-én.

 

Összegezve Brodarics István munkásságát, egy hatalmas tudású, a kor humanista eszményét megtestesítő egyénről beszélünk, aki kortársai között is kiemelkedő volt. Írásaiból jól kitűnik Magyarország iránti elkötelezettsége és szeretete. Átfutva a fentebb említett diplomáciai küldetéseit, úgy tűnik ki, mintha nem ért el volna nagy sikereket. Ez korántsem annak tudható be, hogy rosszul végezte volna feladatát, hanem inkább magának a helyzetnek a bonyolultságából következik. Mindvégig a háború befejezése mellet volt, és az 1538-ban megkötött béke többek között Brodarics István munkájának gyümölcse volt. Abban a tudatban halt meg, hogy Magyarországon sikerült végre békét teremteni. Halála után két évvel a török beveszi Buda várát…

 

 

 

 

 

Felhasznált szakirodalom:

 

Orboni Teréz: Szapolyai (I.) János király diplomatája, Brodarics István. Turul 84/1, 2011, pp. 21-27

 

Pállfy Géza: Egy különleges pártváltás a mohácsi csata után. Turul, 84/1, 2011, pp. 3-6

 

Kasza Péter: Brodarics István szerémi püspök búcsúlevele I. Ferdinánd királyhoz Szapolyai János királyhoz való csatlakozásáról. Turul 84/1, 2011, pp. 7-20

 

Kasza Péter: Brodarics István tevékenysége irodalomtörténeti megközelítésben (Phd értekezés) (http://doktori.bibl.u-szeged.hu/919/1/Kasza_doktori.pdf) 208 p.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Marton Máté: Brodarics István pályafutása Szapolyai szolgálatában
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat