Ideiglenesen a Szapolyai honlap lehetőséget ad azon tehetséges szerzőknek is, akik nem kimondottan Szapolyai János korával foglalkoznak. A jövőben induló kora-újkoros honlap megszületéséig a kedves olvasó ezen dolgozatokat a www.szapolyai.hupont.hu felületen olvashatja. (Üdvözlettel: a szerkesztő.)

 

Budavári Dóra Lilla: II. Rákóczi Ferenc és az 1709-es év

(ELTE-BTK, Kézirat, 2013 decembere)

 

II. Rákóczi Ferenc 1676 márciusában látta meg a napvilágot Borsiban. Sajnos édesapja nem sokkal ezután, júliusban meghalt.[1] Igen szerencsés családba született Ferenc, apai ágon ősei 4 generáción keresztül Erdély fejedelmei.  Sikerükhöz az is hozzájárult, hogy Rákóczi fiúk tudták, hogy kell házasodni, Rákóczi Zsigmond második felesége Gerendi Anna, I. Rákóczi György felesége Lorántffy Zsuzsanna, II. Rákóczi György Báthory lányt vett el, míg I. Rákóczi Ferenc Zrínyi lányt vett feleségül. Ez igen jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy a XVI-XVII. században a Rákócziakon kívüli két jelentős család a Zrínyiek és a Báthoryak. [2]  Születésének időpontja mára már tisztázott, de ez a keresztelésről nem mondható el. Borsiból a család amint tehette átment Patakra, majd innen Makovicza várába. Itt érte utol a halál a harmincegy éves I. Rákóczi Ferencet, a harminchárom évesen megözvegyült Zrínyi Ilonára maradt a négy éves Juliánna és a négy hónapos Ferenc nevelésén kívül a hatalmas birtok minden gondja-baja.  Az édesanya anyósához Báthory Zsófiához költözött Munkácsra, de nem sokáig bírta itt, férjét is csak 1677-ben tudta eltemettetni. Az anyós és a meny között a kapcsolat megromlott, így Ilona a két kicsiny gyerekkel elköltözött, majd nem sokkal később visszaköltözött anyósához. Ennek oka, hogy igen tisztelte az idős hölgyet és szerette volna, ha a kapcsolatuk rendbe jön. Munkácson tartózkodása tette lehetővé azt, hogy gróf Thököly Imrével megismerkedjen, akivel 1682-ben házasságra lép.[3]

1688. január 15-én írásban, majd három nap múlva valójában feladta Munkács várát Zrínyi Ilona a császáriaknak, számára és két gyermeke részére Bécs lett megjelölve lakhelyül.[4] Itt, mint a császár foglyai élik az életüket február 10-től március 27. Április 3-án a tizenkét éves Rákóczi megkezdi tanulmányait, amiket Neuhausban, Prágában, Neisseben és Krumlovban végez egészen 1692 nyaráig. A nyári hónapokat Bécsben tölti, távolléte alatt rendszerint ír édesanyjának és nővérének is. 1693-as évben lehetősége nyílik arra olasz tanulmányútja során, hogy XII. Ince pápánál látogatást tegyen, aki két ládácskával ajándékozta meg, amiben ereklyék voltak [5] Kezdetekben nem csak az idegenség volt rossz a számára, hanem az is, hogy nem a rangjához méltó módon bántak vele. Édesanyjával még az iskolai szünidőben sem találkozhatott.[6]

1694-ben kicsivel 18. szülinapja előtt nagykorúsítják, ekkor tudja meg azt is, hogy a számára feleségnek kijelölt Magdolna meghalt, a hír hallatára abbahagyja olasz tanulmányútját és visszamegy Bécsbe a nővéréhez. Nővére és annak férje még az 1693-as év folyamán több hónapot töltött magyarországi birtokaikon, a területek megszemlélése és felosztása a két testvér között volt a cél. Nem hozott fényes eredményt a birtok szemle, erősen lepusztult állapotok, katonai megszállás a császáriak által, elszegényedett jobbágyság. Ilyen körülmények közé érkezik meg Sárospatakra április 10-én Rákóczi Ferenc. Június 3-án már, mint Sáros megye örökös főispánja köszöntheti embereit Rákóczi.[7] Szeptember 26-án feleségül vette Hessen-Rheinfelsi Sarolta Amáliát, az esküvőt Kölnben tartották, az ifjú pár azonban a karácsonyt már Magyarországon töltötte.[8]  

1698-ban az év második felében hazaköltözik Bécsből véglegesen, ekkor ismerkedik meg Bercsényi Miklós ungi főispánnal. 1700-ban meghal a 4 éves kisfia, pár hónappal később megszületik második fia Rákóczi József. 1701-ben április letartóztatása után kénytelen Bécsújhelyen tölteni a fogságát, itteni tartózkodása alatt megszületik harmadik fia György. A fogságból sikerült november 7-én éjjel megszöknie, ahonnan Lengyelországba menekült. Császári elfogató parancs lép életbe és tíz ezer forintnyi vérdíjat is kitűztek a fejére. Bercsényivel a következő évben együtt tartózkodott lengyel várakban. Az 1703-as év nem csak a szabadságharc kezdetét hozta el, hanem édesanyja halálát is, aki februárban halt meg török földön. Nagy mérföldkő és a szabadságharc kezdetét jelzi a Brezáni kiáltvány, aminek okát abban jelöli meg, hogy I. Lipót Buda visszafoglalás után lemondatta a rendeket az ellenállás jogáról, szabad királyválasztás jogáról. Caraffa zsoldos vezér vérengzései sem vettek jó fényt a Habsburgokra; I. Lipót jász területeket adott el rokonainak. A kiáltvány egy hadba hívó üzenet, ami az ország neme és nemtelen lakosait is hívja harcolni. Július 7-én kezdetét veszi a tiszántúli hadjárat. Egy évre rá a gyulafehérvári országgyűlésen Rákóczit választják meg fejedelemmé. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választják Rákóczit, erre válaszul a császárpárti Segesváron tartott országgyűlés Rákóczi fejedelemségét semmisé nyilvánítja. Ennek ellenére 1707-ben II. Rákóczi Ferencet Marosvásárhelyen beiktatják fejedelemmé. Májusban megtörténik a Habsburg-ház trónfosztása az ónodi országgyűlésen, de kell sokáig várni a németbarát válaszra, Eszterházy Pál nádor törvénytelennek minősíti az ónodi országgyűlést. Ez év szeptemberében létrejön a varsói szerződés I. Péter cár és II. Rákóczi Ferenc között; ekkor kerül Mikes Kelemen a fejedelemhez. 1708 augusztusában Rákóczi Trencsénnél csatát veszt. November 28-án kezdődött meg a sárospataki országgyűlés, ami egészen december 20-ig tartott, a gyűlés végeztével Rákóczi átment Munkácsra, hogy ott köszöntse az 1709-es évet.[9]

Az 1709-es év. Az ellenség elfoglalja a bányavárosokat – korábban innen jött az ezüst és az arany, Rákóczi még arra is figyelt, hogy ameddig lehet, addig rézpénzzel fizessen, hogy minél több nemes fém maradjon a családi kincstárban-és a tél folyamán Árva és Lipót megyébe is leereszkednek, majd tavaszra a körülzárt Árva vára kapitulál. A császáriak átvonulása megakadályozható lenne, ha Rákóczinak sikerülne a gyalog hadait összeszednie, de a várak őrzésére is alig van már katonája. Sajnálatos módon a lovasság helyzete sem fényesebb.  Az ellenség legkisebb megmozdulása is megrémíti őket, pedig annak ereje közelébe sincs a korábbinak. A szabadságharc kezdetén még Rákóczi volt abban a helyzetben, hogy akár csak a mozgolódásával is meg tudta félemlíteni a császáriakat. Mostanra már nincs ellenállás, minden katona igyekszik biztonságba helyezni mindenét, amije van. Ezért nincs lehetősége Rákóczinak, hogy egy ilyen megrendült sereggel területeket tartson fenn.

Húsvét utánig Munkácson tartózkodik, Bercsényi Miklós egy látszat sereggel még „takarja” a fejedelmet, hogy egy szenátusi ülést tudjon tartani Patakon. Júliusban átmegy Szerencsre, ide érkezik meg a levél I. Péter orosz cártól, hogy megsemmisítő vereséget mért a svédekre, de ekkor a cár még nem tudta, hogy az 1700-ban kezdődött északi háborúnak még koránt sincs vége, majd csak 1721-ben lesz. Tavasszal pestis jelentkezik a török oldalról, Csongrádról kerül Szerencsre a fertőzés.[10]

Cserei Mihály szerint a pestis oka: nem szűnik meg az istentelen gonoszság, nem akar Istenhez térni az ember. Olyan Isten ítélet csapott le Erdélyre, amilyenre eddig nem volt példa. A járvány Bukaresten keresztül jött még az előző év során, gyergyai cigányok Gyergyószentmiklósra mennek betegen, itt el is haláloznak, de az értékeiket köztük a takarókat, pokrócokat nem dobják ki, vagy semmisítik meg, hanem mások is használják, így megadva a lehetőséget a betegségnek, hogy könnyebben terjedjen. Küküllő várához is eljut a pestis, majd Marosvásárhelyre. Udvarszékhelyre szolgáló lányok viszik be a kórt, sajnos Szebent sem kerüli el. Egész Torda vármegye és Küküllő vármegye nagy részében tombol a járvány. A pestis gyors terjedése sem hozza közelebb az embereket Istenhez, a vezekelés vagy megjavulás helyett élik tovább az életüket, példának Segesvárt hozza, ahol esznek, isznak, házasodnak az emberek. Sőt még templomba sem járnak, arra hivatkozva, hogy Isten eddig sem könyörült rajtuk, most miért tenné. A hedonista életmód vesz erőt az embereken. A Gubernárium pont ezért böjtöt hirdet. Pontos utasítások vannak kiadva, ahol még nem jelent meg a halálos kór, oda őröket kell állítani, mindenkit aprólékosan átvizsgálni, ezzel eddig olyan egyszerű dolgokat tesznek időigényessé és nehézzé, mint például egyik faluból a másikba való eljutást. Pátens lett kibocsátva arra vonatkozóan, hogy azokról a településekről, ahol megjelent a pestis, nem lehet kijönni. A falu határába állított strázsa feladata az, hogy a távozni akarókat megölje, ha ezt nem teszi meg akkor magát az őrt kell kivégezni. A fertőzött területen külön házakat kell a betegeknek felállítani, a számukra elkészített ételt is csak az ajtóhoz lehet letenni, beljebb nem lehet menni. Ha valaki otthon hal meg az egész házát minden tartozékkal együtt el kell égetnie. A házhoz tartozó cselédséget 40 napig az erdőbe kell „száműzni”, 40 nap elteltével már meg lehet arról bizonyosodni, hogy a szolga nem kapta el a betegséget. Ha elkapta volna a tünetek már biztosan jelentkeztek volna rajta ez idő alatt. A halotthoz nem lehet odamenni, ez még a rokonoknak is szigorúan meg van tiltva.[11]

„…a halálnál nehezebb a terhes parancsolatoknak véghezvitele”[12] Egyértelműen utal arra, hogy nehéz volt betartani és betartatni a rendelkezéseket,de mindenképpen szükség volt rájuk. Semmiféle szertartást nem kell, sőt nem szabad rendezni, hanem gyorsan el kell földelni a tetemeket valahol a mezőn. Bennem felmerült az, hogy ha ilyen alaposan körülírták, hogy mit kell tenni és ennyire elővigyázatosak voltak, és fel is ismerték a pestis okozta fenyegetettséget, miért nem égették el a holttesteket is? Miért csak eltemették őket, olyan helyekre, amiket a közel jövőben valószínűleg szintén fognak használni, ha másra nem is, de állatok legeltetésére igen.  A válasz két dologban keresendő, a mi kultúránkban az eltemetés van benne, még akkor is, ha szertartás nélkül, de a halottat el kell temetni. A másik, annak ellenére, hogy tisztában voltak vele, hogy a tetem is fertőző, arra nem gondoltak, hogy a földbe ásott tetem a földet is megfertőzné annyira, hogy azt a későbbiekben nem biztonságos használni.

Egy 1739-es tanulmány külön felhívja a figyelmet arra, hogy aki pestises területen dolgozik vagy szeretne dolgozni, annak van a legnagyobb esélye, hogy pestistől haljon meg. Ezt elkerülendő mindenekelőtt az orrát és a gyomrát kell oltalmazni, illatos füveket kell szagolnia és fokozottan kell figyelnie mit eszik.[13] Felhívja a figyelmet arra is, hogy Isten gondviselése alá kell magukat helyezniük azoknak, akik pestises betegekkel dolgoznak.[14]

Rákóczi a pestis úgy próbálta elkerülni, hogy a kisebb településekre ment, vagy a lakott területeket teljesen elkerülve közlekedett. Tudta, ha a városban marad, nagy valószínűséggel belehal a pestisbe.

Nyárra Heister császári generális már az egész Dunántúlt meghódította. Novemberre a Nógrád megyei Ipoly völgye és Kis-Nyitra völgyében szállásolta el a csapatait. Egy másik császári sereg állomásozott Vadkert és Szécsény területén. Ezek voltak a Szepességbe vonuló hadak Löffelholtz tábornok irányítása alatt.  Rákóczinak volt őrsége Lőcsén, az itteni vár Andrássy István tábornok és Czelder Orbán vezetése alatt állt. A császári csapatoknak sikerült egy lőporraktárak felrobbantaniuk, de ekkor még a magyar csapatok visszaverik őket. Ekkor lépett színre Löffelholtz felesége, aki rábeszéli Andrássy szeretőjét, hogy titokban egyezzenek ki a németekkel. Andrássy tart Czeldertől, de titokban bevezeti a németeket a várba, azzal a kikötéssel, ha az őrséget hagyják szabadon elmenni. Így került Lőcse vára a császáriak kezére.

Rákóczi erről az időszakról úgy ír, hogy ekkor két ellenséggel kell szembe szállnia, az egyik a német, a másik a pestis. A járványt elkerülendő olyan falvakban száll meg, ahol biztos nincs pestis. Az ez alatt Bécsbe küldött követ igen kemény feltételeket kap.[15]

1709 elejére nyilvánvaló hogy a több éves északi háborúban a felek kimerültek. Anglia államadóssága 7 millió £-ról 8 millió £-ra emelkedett.  József császár csapatai kiegészítésekre szorulnak. Francia csapatok mezítláb, napokig étlen harcolnak. 1708-ban pestis söpör végig egész Európán. Háborúskodó felek célja az ellenséges csapatok utánpótlásainak megszerzése, hogy kedvezőbb feltételekkel kényszerítsék őket a békére. 1709 tavaszára Hágában békekonferencia meghirdetésére kerül sor. A XVII. és XVIII. századra jellemző a hosszú, évekig elhúzódó béketárgyalások, ennek oka, hogy a felek már nem a háborút, hanem a békét próbálják megnyerni. Rákóczi is elküldte a követeit a tengeri hatalmak (Anglia, Hollandia) képviselőihez és a porosz királyhoz. „A tárgyalások megszakadása súlyos döntés elé állította. Franciaország a háború folytatását követelte. Anglia és Hollandia képviselői viszont hajlandóknak mutatkoztak, hogy meditációt és garanciát vállalnak a Habsburg-magyar megegyezésben, és Magyarországot is belefoglalják az általános békébe, ha Rákóczi béketárgyalást kezdeményez az udvarral, és nem ragaszkodik az Erdélyi Fejedelemséghez.”[16]

Rákóczi személy szerint kész lemondani, csak Erdély önállóságának elismeréséhez ragaszkodik. elfogadta a tengeri hatalmak ajánlatát, az általános béke előtt békét köt a Habsburg kormánnyal. Lamberg grófnak békeszándékáról levél. Poltavai csatavesztés után Benderbe menekül. Rákóczi közvetítőnek ajánlkozik Péter cár és XII. Károly között. Malplaquet-i csatában súlyos vereséget szenvedő francia király megnyerése, legyen szövetséges a cárral. Józsefet gyors cselekvésre késztette az angol-holland álláspont, megnyitotta az 1708-ban félbeszakított pozsonyi országgyűlést, általános amnesztiát hirdet, eltörli az újszerzeményi bizottságot, és ígéretet tesz arra, hogy törvényesen fog uralkodni. Cserébe katonai támogatást, élelmet és adót kér. Az amnesztia miatt csalódott udvarhoz tartozó főurak határozata: az ország kimerült, József szerezzen más tartományokból zsoldos katonákat.  Ezt tetézte az is, hogy császár elrendeli, hogy az 1703 előtti egyházi javak és jövedelmek állapotának visszaállítását. Evangélikus arisztokrácia tiltakozik ez ellen.[17]  

A következő évek sem hoztak felüdülést Rákóczinak. A szabadságharc elveszett, ő kénytelen volt elmenekülni szeretett hazájából. 1716-ban Grosboisban neki kezd megírni a vallomásait, majd 1719-re elkészül a Confessio 3 kötete és az Emlékirata is. 1735-ben Rodostóban éri utol a halál, szolgája Mikes Kelemen hűséges hozzá a végsőkig.[18] Mikes Kelemen fiktív személynek írt leveleiből ismerhetjük meg, hogy milyen élete volt a fejedelemnek a száműzetése alatt.

Az Emlékiratok egyedisége abban áll, hogy egy olyan valaki írta, aki nem csak részt vett a harcokban, hanem irányította is a csapatokat. Nem törekszik a szépítésre, hanem mindenben az igazat, az okokat próbálja megtalálni.

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

• A Rákóczi-szabadságharc, szerk.: R. Várkonyi Ágnes, Kis Domokos Dániel, Osiris kiadó, Budapest 2004 Nemzet és emlékezet sorozat szerk.: Gyurgyák János, Pótó János, (Cserei Mihály: Erdély históriája 1661-1711, sajtó alá rendezte: Bánkúti Imre Budapest 1983 Európa Kiadó)
• Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora, Budapest 1934
• Buzinkai György: Rövid oktatás, Debrecen 1739, nyomtatta: Margitai János
• Magyarország története tíz kötetben Magyarország története 1689-1790, Akadémia kiadó, Budapest 1989. Főszerkesztő: Ember Győző, Heckenast Gusztáv, 1. kötet p233-234

Rákóczi Ferenc: Emlékiratok, Budapest 1979, Szépirodalmi Könyvkiadó, Szerkesztés és jegyzetek: Hopp Lajos, Az Emlékiratokat Vas István fordította

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Budavári Dóra Lilla: II. Rákóczi Ferenc és az 1709-es év
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat