Neumann Bettina:

Zrínyi Miklós: Ne bántsd a magyart!
Az török áfium ellen való orvosság, avagy az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum.

(Kézirat, ELTE-BTK, 2014 áprilisa)

 

 

 

Zrínyi Miklós 1620. május elsején született Csáktornyán. Nemzetközi politikus és nemzetünk kiemelkedő irodalmára. A barokk költészetben alkotott maradandót. A török elleni harcok képviselőjeként is tisztelhetjük. Nevelői Pázmány Péter és Sennyei István voltak. Pázmány révén szigorú katolikus, jezsuita nevelésben részesült. Tanulmányokat folytatott a bécsi és a nagyszombati jezsuita egyetemeken is. Kezdetben Habsburg-párti volt, sokáig kiállt a bécsi udvar érdekei mellett. Később azonban körvonalazódott előtte, hogy nem egyeznek érdekeik a bécsi udvarral, ugyanis az udvarnak nem állt érdekében Magyarország erejének visszaállítása. Dorgálták Zrínyit az oszmánok ellen indított támadásaiért. 1641-től a Muraköz élre állt Zrínyi. Öccsével megegyeztek a családi vagyon felosztásában. 1652-53-ban megszületett a gondolat Zrínyi fejében a nemzeti párt létrehozásáról. 1661-ben Muraköz védelmére megépíttette az Újzrínyivárat a törökkel szemben. 1662-ben összetűzésbe került a császári hadvezérrel, Montecuccolival. Vitairataiban támadta Montecuccolit, mert ráébredt, hogy az udvar Magyarországot csak az osztrák örökös tartományok védőjének tekinti. Újzrínyivár elpusztítását tétlenül nézte végig Montecuccoli. 1663-ban I. Lipót a magyarok főparancsnokává tette Zrínyi Miklóst. 1664 telén támadást intézett a törökök ellen és a Dráva feletti eszéki hidat felégette, ezzel elzárva a török utánpótlás útvonalát. Ezek után Európa-szerte híressé vált. „Magyar Marsnak” is nevezték. A vasvári békével tisztázódott előtte, hogy hazánkban a belső erők koncentrálódására van szükség a bécsi udvarral és a törökkel szemben. Központosított nemzeti királyság létrehozása szerepelt a tervei között, melyet feudális alapokon kívánt létrehozni. A főurak számára ez a terv lemondással járt volna, így inkább választották az idegen uralmat, a hazaival szemben. 1664-ben egy sebzett vadkan végzett Zrínyi Miklóssal. Tervei megvalósításában halála állította meg.  
          A Zrínyi-eszme óriási hatást gyakorolt a későbbi eseményekre hazánk történetében, a kuruc csapatok megszervezése is Zrínyi koncepcióján alapult. A felvidéki középnemesség volt a kurucság első megszervezője. Az török áfium ellen való orvosság című munkájában mindent túlszárnyaló hazaszeretettel kiált fel: „imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!”[1]
         Zrínyi fő műve a 15 énekből álló Szigeti veszedelem, melyben dédapjának, a hősnek állított emléket.
Legismertebb műve: Az török áfium ellen való orvosság. Machiavelli hadtudományi munkásságát is felhasználta Zrínyi a megírásakor. Tanulmányozta a török hadművészet elveit, a Kudatku Bilik-et. Hatással voltak rá Speckle, Basta és Wallhausen is. Saját élményei szintén kútforrásul szolgáltak számára. Saját fejtegetései a hadseregellátás, a tábor rendje.
         Zrínyi Miklósnak életeleme volt a háború, a vitézséget tartotta a legmagasabb rendű emberi tevékenységnek, az egyéni tettek hangsúlyozása is jellemzi. A hazai katonai nyelvezet megalapozóját tisztelhetjük személyében. A mű középpontjában az állandó hadsereg létesítése, a haza felszabadítása, régi dicsfényének visszaállítása áll. Művét egy örök érvényű igazsággal zárja: „Aki akar, annak semmi sem nehéz.”[2]
         Zrínyi Miklós utolsó alkotása, 1660 végén vagy 1661 elején írhatta, abból következtethetünk erre, hogy megemlíti Borosjenő 1658-ban, Nagyvárad 1660 augusztusában történő elfoglalását is a művében. Először Forgách Simon adta ki Zrínyi munkáját. A Rákóczi-szabadságharc idején jelent meg először nyomtatásban. Másodszor Ne bántsd a magyart címmel 1790-ben. Harmadszor 1817-ben Kazinczy Ferenc Zrínyinek minden munkáji címmel. Negyedszer 1847-ben a szabadságharc előszeleként.  
         A mű katonai és politikai gondolatokat tartalmaz, törökellenes hagyomány folytatása. Zrínyi haladó gondolkodása jelenik meg a műben. Sokan azzal vádolták, hogy kora nagyjaitól másolt. Machiavelli és Busbequius munkáit valóban tanulmányozta, illetve Vegetius Renatus Flavius hadtudományi műveiből is profitált. A szervezési elveket tőle idézi Zrínyi, de tulajdonképpen saját gondolatait örökítette meg művében.
A bevezetésben Magyarország politikai és társadalmi viszonyait taglalja. A középpontban az önálló magyar hadsereg létrehozása áll.
         Művével fel akarja rázni a nemzetet. A török ellen meg kell kezdeni az önálló fellépést, erre sarkallja a nemzetet munkájában Zrínyi. Nem külső segítségben kell reménykedni. A mi ügyünk számunkra a legfontosabb.
„A vizben haló embertül fél a hajóban ülő is, hogy őtet is bé ne vonja magával”.[3] A szomszédok segítségében ezért ne reménykedjünk, és itt elemzi a körülöttünk lévő népek katonai, politikai helyzetét, kezdve a lengyelekkel, akik ekkor békében állnak a törökkel. A németek vagy Habsburgok segítségére vannak a magyaroknak, ekkor még úgy látja Zrínyi, de eközben a nemzetközi hadszíntéren zajló események is lefoglalják őket, illetve visszatekintve a történelemben nem érdeke a németeknek egy újbóli erős Magyarország. Az olaszoknál, spanyoloknál a távolság szerepel kizáró okként, franciáktól sem vár segítséget főleg nem amiatt, hogy 1660-ban francia zsoldosok majdnem török kézre juttatták Pápa várát. Anglia ellen az érv, hogy messze van és mások a természeti adottságai is.
Végül azt állapítja meg, hogy az idegen katonák, mint kisegítők jelen lehetnek, de nekünk kell a vezető szerepet vállalnunk a harcokban, hosszasan meg is indokolja miért, hány várat veszítettünk el csak azért mert idegenek védték magyar vezetők helyett, például: Erdőd, Győr, Klissza, Székesfehérvár, Kanizsa.
Felemlegeti a török eddigi pusztításait is. Például Erdély kifosztását, II. Rákóczi György példája (nem ismerik el fejedelemnek a törökök, a szászfenesi csatában le is győzte a budai pasa Rákóczit)
Erdély romlását is az okozta, hogy bízott a törökben.
Nem szabad meghunyászkodni, még akkor sem, ha nagy a török túlereje. „Az erő szarik az okoskodásra, erő ellen erő kell, és ha nem is számmal, de virtussal, vitézséggel meg kell előznünk ellenségünket."[4] Itt a görögök és perzsák harcait említi meg Zrínyi.
         Az eddigi hibáink, tévedéseink felsorolása is megjelenik a műben, Zrínyi úgy tartja, csak így okulhatunk. Erős kritikával illeti a nemeseket, közkatonákat. „Az istenek segítsége nem könyörgésekkel és asszonyos sóhajtásokkal szerezhető meg, éberséggel, tevékenységgel, bölcs megfontolással minden dolgod szerencsésen halad, de ha tehetetlenségbe, tunyaságba merültél, hasztalan könyörögsz az istenekhez, azok megharagszanak rád és ellenségeiddé válnak.”[5].
Felsorakoztatja a közkatonák illetve a nemesek hibáit is. Hibaként emlegeti az ellustulást, elkényelmesedést, a részegeskedést, a fellazult életformát. Szabályok kellenek, és ekkor a régi korokat idézi, leírásaiban szerepel a spártaiak hogyan képezték ki katonáikat, szorgalom kell, kitartás és határozottság ahhoz, hogy sikereket érjünk el a törökkel szemben, hiába a túlerő túl kell járni a törökök eszén és győzedelmeskedhetünk felettünk.

          Állandó, mobil nemzeti hadsereg felállítását szorgalmazta. 12 ezer fő legyen, ebből 4 ezer gyalogos, és 8 ezer lovas, azért kell több lovas, mert a végeken a török is lovasokkal van felvértezve, illetve figyelembe vette az ország természeti adottságait is. Magyarország javarészt mezőség, így itt is inkább a lovasság alkalmazhat. Az állandó hadsereg egy állam által irányított, intézményesített, béke idején is fennálló csapattest. Wallhausen érvelt az állandó hadsereg mellett, felfedezte, hogy fenntartása olcsóbb, mint a katonák évenkénti újraszervezése, kiképzés szempontjából helyesebb, ha a katonák együtt vannak. Mátyás király halála után a határvédelem megszervezésére összpontosítottak és a hadszervezet korszerűsítése elmaradt. A végeken irreguláris seregek voltak ez a hadszervezet visszafejlődését eredményezte. A katonákat jól el kell látni, hogy ne folyamodjanak a rabló portyázásokhoz kiegészítő jövedelemként. A katonák fizetésük nyolcadrészét adják le a zászlóalj kincstartójának, hogy rabság, betegség, sebesülés esetén legyen tartalék, amihez hozzá tudnak nyúlni. Zrínyi szerint a fegyver és a harcmód a döntő, ennél fogva rendkívül fontosnak tartja a fegyvergyakorlást is (a Hunyadiak idején elért dicső tettek megismételhetőek).
A parasztokat tartja a legalkalmasabb katonai erőnek, mert ők hozzá szoktak az időjárás viszontagságaihoz, illetve a nehéz fizikai munkákhoz. Kevesebb gyönyört ismernek az életben, mint a nemesség, akik Zrínyi szerint eltunyultak, így nem is féltik úgy életüket, bátrabb katonákká válhatnak. A végvári katonák fellazult életformáját is bírálja. „Akinek ilyen élete volt, távul kell tüle futni, rühös juh az ilyen, a többit is megrühösítené”[6]. A telekkatonaság intézményén keresztül kell hadba hívni őket.
A serdülő ifjak katonai pályára állítása a legfontosabb, mert ők mozgékonyak, tanulékonyak, meghatározza azt is miként sorolják be a katonákat, milyen testi paramétereknek kell megfelelniük, illetve milyen foglalkozásuk legyen (kovácsok, bognárok, mészárosok, vadászok, akiket fel kell venni) de a halászok, cukrászok, takácsok, madarászok nem lehetnek katonák.
          A fegyvergyakorlás mindennél fontosabb, mert csak az lehet magabiztos a csatatéren, aki jól megtanulta a fogásokat, aki jó kondícióban van, ennek elérésére kell törekedni minduntalan.
„pénz a háború lelke”[7]- Zrínyi úgy tervezte a gazdag réteg állja a háború költségeit.
         Képzett, külföldi tisztek készítsék fel a katonákat. A nemzeti összefogást hirdeti, az uralkodó osztály támogassa anyagilag eme terveket. Végső célja a török hódoltság felszámolása volt, háború esetén mindenkinek be kell állni katonának (a védkötelezettség csak később valósul meg a honvédelemben).
1661 után Zrínyi bekapcsolódik a politikai és katonai küzdelmekbe is.
         Zrínyi néhol elismeri a hadtudomány létezését, másutt viszont tagadja, azzal az indokkal, hogy a háború kiszámíthatatlan, nem megismerhetőek a jelenségei. „Jó szerencse semmi más.”[8] Állandóan foglalkozott a hadászattal vizsgálta jelenségeit.
         Jellemző a metodizmus - antimetodizmus szemben állása a korba. A metodisták a taktikázást tartják a legfontosabbnak, elkerülni a nyílt összecsapást, ez az ő álláspontjuk. Az antimetodisták az összecsapás hívei. Zrínyi szerint okosság, taktika is szükséges a háborúhoz. Vannak esetleges, képlékeny elemei és kiszámítható elemei is a háborúnak, a hadtudománynak az utóbbival kell foglalkoznia.
Montecuccoli a metodista irányvonal képviselőjeként lépett fel, és meghatározó személyisége volt a kor hadtudományának. Machiavelli szintén híres hadtudományíró volt a korban, ő gyakorlati tapasztalatok nélkül írta meg munkáit, ragaszkodott az ókori hagyományokhoz.
         Zrínyire jellemző az eredeti látásmód, nézeteit a társadalmi valóság alakította, izgalmas kifejtés, fordulatosság, egyediség jelenik meg nála. Hazaszeretete irányította, szenvedélyes, ugyanakkor lényeglátó, tapasztalt volt az élet fontos területein.
        Kemény ítélettel zárja művét Zrínyi, kimondja, hogy ne is mondjuk inkább magyarnak magunkat, ha így folytatjuk és hagyjuk, hogy elvesszen az ország, kérjünk inkább a spanyoloktól Brazíliában egy tartományt és alapítsunk ott országot.
         A mű heves, szenvedélyes hangvételű, célja felébreszteni, felriasztani a magyarságot, erősíteni az összetartozás érzését, tanulni kell hibáinkból és a végső konklúzió hogy megfelelő kitartással és akarattal bármilyen siker elérhető.
        
Felhasznált szakirodalom:

 

Zrínyi Miklós hadtudományi munkái. Zrínyi kiadó. Budapest, 1957.

 

Perjés Géza: Seregszemle. Hadtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok. Balassi Kiadó, Budapest, 1999.

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Neumann Bettina: Ne bántsd a magyart! - Zrínyi Miklós és műve
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat