Pásztor Zsófia: Egy lengyel diplomata és két tárgyalás Sztambulban

(ELTE-BTK, Kézirat, 2013 decembere)

 

 

Bevezetés

 

A dolgozatom címe, mint fentebb olvasható, nem jelöli meg teljesen pontosan, hogy miről is fog szólni, ezért kötelességemnek tartom, hogy a bevezetőmben pontosítsam, miről is lehet majd olvasni. A jelen írásomban az 1527-1528 fordulóján, illetve 1528. év nyarán végbement sztambuli tárgyalásokat elemzem, illetve mutatom be. Azért többes számban beszélek, mert valójában ekkor két tárgyalás folyt az Oszmán Birodalom központjában. Az egyik tárgyalást Szapolyai János követeként Hieronym Łaski folytatta, míg a másik tárgyalás résztvevői Habsburg Ferdinánd követei voltak, név szerint Habardanecz János és Sigmund Weichselberger. Ezenkívül a dolgozatom elején bemutatom, hogy az adott korszakban milyen diplomáciai szokások éltek, illetve, hogy ezen időszakban mi változott. Ezt azért tartom szükségesnek kifejteni, mert úgy gondolom, hozzásegít a téma részletesebb bemutatásához, illetve ezen információk segítségével könnyebben megérthetjük egy-egy apró dolog jelentését, fontosságát is. Ezután ismertetem a tárgyalások egyik legfontosabb, és talán legérdekesebb résztvevőjét, Hieronim Łaskit. Az ő bemutatása után, már valóban a tárgyalásokról írok, és párhuzamosan mutatom be őket, így hangsúlyozva a két tárgyalás különbözőségét.

(Hieronim Łaski aláírása)

 

 

Diplomáciai szokások a 16. században

 

Elöljáróban fontosnak tartom megemlíteni, hogy az általam tárgyalt korszak elején kezdtek el kialakulni az állandó követségek a kontinensen. Ennek egyik legfőbb oka, hogy egyre több időt kellett a követeknek külföldön tölteniük, ezért a követségek tagjai közül egyre-másra elkezdtek kimaradozni a világi és az egyházi előkelők, mivel az ő jelenlétükre, munkájukra, illetve ismereteikre otthon, a saját országukban volt szükség.

A követeknek nem volt egyszerű dolguk, nagyon sok előírásnak kellett megfelelniük, nem lehetett akárki küldött. Fontos volt a bátorság, sőt a vakmerőség is a javukra válhatott, mivel ebben az időszakban a követeknek rendszeresen háborús területeken, ellenséges országokon kellett áthaladniuk. Szintén előnyt jelentett a latin nyelv, illetve a célország nyelvének az ismerete. Ezenkívül szükséges volt, hogy a küldött az általános műveltség terén is kiemelkedjen, ez azt jelenti, hogy elengedhetetlen volt a humanizmus, a reformáció és az udvari etikett ismerete. Mindezek alapján az uralkodók maguk választották a követeiket. A választásnál az elsődleges szempont a követ iránti teljes bizalom volt, mely azt jelenti, hogy nem volt feltétel, hogy a kiválasztott küldött az uralkodó alattvalója legyen.[1]  

 

Diplomáciai szokások Sztambulban

 

A szultánnak nem voltak állandó követségei, sőt alkalmi követségeket is csak ritkán indított, mert úgy gondolták, hogy csak a szultánnak van joga ahhoz, hogy békét adjon, emiatt minden nála alacsonyabb fejedelemnek hódolattal kell kérnie ezt az ajándékot, természetesen olyan feltételekkel amilyeket a szultán helyesnek tart. A Porta ragaszkodott ahhoz, hogy az érdemi tárgyalások Sztambulban történjenek, ezért az európai hatalmaknak megfelelő felhatalmazással bíró követeket kellet küldeniük a szultánhoz.

A sztambuli tárgyalásoknak egy kialakult menete volt, melyet szintén bemutatok, mert ez segít megérteni, hogy miért úgy folytak azok a bizonyos tárgyalások 1527-1528 fordulóján. A követet érkezése után egy-két nappal a szultáni tanácsban fogadták, ahol általában az uralkodó is jelen volt. Ekkor a követnek meg kellett csókolni a szultán ruhaszegélyét, esetleg a kezét, minderre azért volt szükség, hogy alázatát kifejezze. Ezután a követ előadta, hogy mi célból érkezett, a szultán meghallgatta, esetleg válaszolt neki. Ezután a követet elvezették. A további megbeszéléseket a pasák folytatták a küldöttel. Azonban Szülejmán hatalomra kerülése után ezen tárgyalások menete is megváltozott némileg. A szultán trónra lépése után egyre jobban elzárkózott a külvilágtól. Érdemben többé nem tárgyalt a követekkel, nem szólalt meg, olykor pedig csak egy fülkéből hallgatta, miként is folynak a tárgyalások.[2]

 

Hieronym Łaski

 

Úgy gondolom, hogy a témám kifejtéséhez hozzátartozik, hogy bemutassam a már általam emlegetett Hieronym Łaskit. Azért is tartom érdemesnek a bemutatását, mert egy érdekes személyiség és az élete is igen izgalmas volt.

Łaski egy előkelő lengyel családban született 1496-ban. A nagybátyjának köszönhető a család felemelkedése, aki gnieznói érseki rangig jutott el. Łaski az érseki udvarban ismerkedett meg a politikával, majd Rómában illetve Bolognában tanult. 1517-ben úgynevezett lovagi peregrinációra[3] indult, mely a korban tehetős körökben igen népszerű volt egész Európában, hazánkban is. Ennek keretein belül járt Franciaországban, Angliában, Hispániában és Portugáliában is. Mikor hazatért, már beszélt latinul, olaszul, németül és franciául is. Ezután kapta első diplomáciai küldetését Zsigmond lengyel király felhatalmazottjaként. 1520-ban Zsigmond V. Károlyhoz és I. Ferenchez küldi, de csak az előbbihez jut el Brüsszelbe. Ezen az útján ismerkedik meg Erasmusszal, és a hazafelé vezető út közben fordul meg először Magyarországon. Első jelentős diplomáciai küldetésén szövetséget kellett kötnie I. Ferenccel, 1524-ben. Łaski ekkor sikerrel járt, és a régóta tervezett lengyel-francia szövetség megköttetett. A mohácsi csata idején, a naplója szerint, Magyarországon tartózkodott. Valószínűleg ekkor gyümölcsöző ismeretségeket kötött, és emiatt hívatta magához Szapolyai János 1527-ben. Ekkor lett a lengyel követből magyar diplomata. Első feladatát már 1527 tavaszán megkapta, ez egy francia-angol út volt, melynek lényege, hogy segítséget kérjen Szapolyai nevében I. Ferenctől illetve VIII. Henriktől. Az úton életét kockáztatta, mivel ellenséges Habsburg területeken kellett áthaladnia (itt kiviláglik miért fontos, hogy egy követ bátor legyen), ám az utazás sajnos nem járt sikerrel.

                    (Jan Łaski, gnieznói érsek, Hieronym nagybátyja)

Hazatérte után néhány héttel meg is kapta újabb feladatát, mely a mi szempontunkból igen fontos: 1527. okt. 18-án vágott neki Sztambulnak, hogy tárgyalást folytasson a török szultánnal. Vakmerőségéről árulkodik, hogy útközben Trigovistéből a saját nevében hadat üzent Ferdinándnak. Hazatérte után János király bőségesen megjutalmazta, szepesi örökös főispánnak nevezte ki, és megkapta Dunajec és Kézsmárk várait. Később az erdélyi vajda címet is megszerezte, jóllehet sohasem járt Erdélyben. Több követségben részt vett még Szapolyai oldalán, hűségesen szolgálta urát, de már 1529-től titkos kapcsolatot tartott fenn a Habsburgokkal. Ezenkívül az időközben Magyarország kormányzójává kinevezett Lodovico-Alvise Gritti bizalmasa lett, ám Gritti bukása majdnem a halálát hozta, csupán lengyel-török közbenjárásra sikerült megmenteni a kivégzéstől. Egy évvel később, 1535-ben szabadon engedték hűségesküvel, de ő egyből átállt Ferdinándhoz. Ferdinánd követeként több országban járt, de sok helyen már nem hittek neki a köpönyegforgató magatartása miatt. Végül 1540-ben Sztambulban a szultán elfogta, 1541-ben Budán elengedte, de ezután nem sokkal meghalt a lengyel követből magyar diplomatán át Habsburg küldötté lett Hieronym Łaski.[4]

 

 

 

A sztambuli tárgyalások

 

Mint már a bevezetőben írtam, Sztambulban 1527-1528-ban két tárgyalás zajlott egyidejűleg. Az egyik tárgyalást Hieronym Łaski kezdeményezte Szapolyai János magyar király követeként. Az ő jelentéséről nem tudunk sokat, vagy ő írta saját kezűleg, vagy egy írnoknak diktálta le a szöveget, mely János király számára készülhetett 1528-ban. A másik tárgyalás résztvevői a törökök mellett Habsburg Ferdinánd ellenkirály követei, vitézlő Szalatnoki Habardanecz János és Sigmund Weichselberger. Az ő jelentésükről azt tudjuk, hogy Habardanecz élőszóban számolt be Ferdinándnak a portai tárgyalásokról, és ezt Ferdinánd titkára foglalta írásba. A két elbeszélés sokban különbözik, míg Łaski részletezőbb, olykor szószátyár, addig Habardanecz jelentése meglehetősen szikár.

Hieronym Łaski azt az utasítást kapta Szapolyai Jánostól, hogy kössön szövetséget Magyarország és az Oszmán Birodalom között, de adófizetési kötelezettség vállalása nélkül. Ezen szövetség gondolata természetesen egy Ferdinánd ellen irányuló törekvés volt. Łaski minden más tekintetben szabad kezet kapott a magyar királytól. Habardanecz és Weichselberger követpáros utasításáról azt tudjuk, hogy békét kellett kötniük a Portával, illetve azt kellet volna elérniük, hogy a szultán ismerje el a Habsburgok hatalmát Magyarország felett. Valószínűleg Ferdinánd ezért cserébe adófizetést, vagy valamilyen váltság fizetését is vállalta volna.[5]

 

A követek útja

 

A két követség útja közül egyértelműen Łaskié volt a nehezebb, embertpróbálóbb. Menlevél nélkül kellett megtennie az útját, mely korántsem volt veszélytelen. Ez bizonyítja küldetésének előkészítetlenségét, kényszerűségét. Szintén kockázatos volt, hogy nem vitt magával ajándékot a szultánnak, ami a kor diplomáciai szokása szerint kötelező lett volna. Łaski Sztambulban azt állítja, hogy kirabolták útközben és azért nincs nála ajándék, de valószínűsíthető, hogy Szapolyai 1527-ben nem volt olyan anyagi helyzetben, hogy méltó ajándékot tudjon küldeni a szultánnak, méltatlant pedig nem küldhetett.

Ezzel szemben Habardanecz és követtársa gondosan előkészített úton, menlevél oltalmában utaztak. Természetesen vittek magukkal Ferdinánd által küldött ajándékokat a szultánnak, melyeket át is adtak.

Mindkét követség tagjai vittek személyhez szóló leveleket Szülejmánnak illetve tanácsosainak. Tudjuk, hogy míg Łaskit szemrehányással fogadták, addig Habardaneczéket ünnepi pompával kísérték a pasákhoz majd a szultánhoz, a magukkal hozott iratok és viselkedésük jó benyomást tettek a törökre.[6] „Harmadnapra ezután, ami pünkösd ünnepére esettszám szerint 40 előkelő török lovas, akik a szultán udvarából jöttek, átvezették a királyi követeket a török szultánhoz, ahová mindketten lovon ülve mentek, maguk előtt vitetvén az ajándékokat.”[7]

 

            Łaski tárgyalása

 

Łaski naplójából tudjuk, hogy a Portán meglepődtek az ő megjelenésén, ajánlatán pedig még jobban. Ibrahim nagyvezír Łaski szemére hányta, hogy csak kényszerből jött a törökök barátságát kérni, ezt mondta: „Hallottuk, a te urad nagy tehetségű és szorgalmú férfiú, és számos bizonyítékát láttuk, hogy ez így igaz. De akkor elbóbiskolt, mikor megkoronázta magát, mert nem kérte a királyságot a mi nagyurunktól […] Régen meg kellett volna ezt tennie uradnak, nem pedig most, hanem még mielőtt a koronát a fejére tette volna. Most, mivel a főherceg nyomása miatt nem tehet mást, most kéri a békét. Ha ugyanis nem viselt volna háborút Ferdinánd királlyal, mi tőle nyilván mást várhattunk volna, mint békekötést.”[8] Tehát Ibrahim pasa közli Łaskival, hogy egyelőre nem tartják Szapolyait magyar királynak, és nagy hiba, hogy nem kérte a szultán engedélyét a koronázása előtt. A nagyvezír következetesen vajdának, illetve bánnak nevezi Szapolyait.

Egy másik napon, amikor Musztafa pasával tárgyalt, ő is szemrehányásokat zúdított rá: „Tehát te barátságot kérni jöttél? – szólt. Te nem barátságot jöttél kérni, hanem kegyelmet, és felajánlani urad szolgálatait a mi szultánunknak. Csakhogy későn jöttél, és ha a kegyünkbe akartál volna kerülni, királyod megkoronázása előtt kellett volna jönnöd.”[9]

Łaskit diplomáciai fegyverekkel próbálták úgymond megpuhítani, a cél az volt, hogy vállalja az adófizetést. Musztafa pasa ezt mondta: „Ha nem adóval jöttél, ne is beszélj tovább velem.”[10] A lengyel származású követ azonban, mint sokszor, most is élesen válaszolt: ”Abban a hitben jöttem ide – szóltam –, hogy a szultánnak és nektek is kedves dologgal érkezem, barátságot hozván tinéktek és törekvést szerződés kötésére. Hova gondolsz? Hogy Lajos király megfutamítása és néhányak felkoncolása után Magyarország királysága már semmi? Ilyesmit hoznék ide, amikor a tőletek elszenvedett veszteség után nem bosszúval fenyegetőzök, hanem békét és barátságot ajánlok? Azt gondolod, úgy vélem, hogy a magyarok már csak annyit érnek, mint a havaselviek?[…] Azt mondtad: ha nem hozok adót, semmi többet ne tárgyaljak veled. Adót nem hozok, Isten veled.”[11] Ezután Ájász pasa is bevetette a maga diplomáciai fegyvereit.

A Musztafa pasánál végbement első kihallgatás után házi őrizetbe helyezték Łaskit. Eközben is többször beszélt a pasákkal, illetve a későbbi magyarországi kormányzóval Lodovico-Alvise Grittivel, a diplomáciai fegyverviselésben azonban Łaski is jártas volt, ezért nem sikerült a pasáknak megtörniük. Végül Ibrahim nagyvezír közli: attól tartanak, hogy a magyar felajánlkozás nem őszinte, és igen komoly kockázat, hogy a Porta úgy támogassa Szapolyait, hogy viszonzást nem várhat cserébe. Ibrahim közli Łaskival, hogy ilyen gyenge szövetségi ajánlatot hozni menlevél nélkül egyenesen vakmerőség.

Ezután Łaski megpróbál különböző hazugságokkal kedvezőbb helyzetbe kerülni. Először azt mondja, hogy az európai államok, egy hatalmas keresztes hadjáratot terveznek a török ellen, emiatt hasznos is lehet Szapolyai szövetsége a szultánnak. Másrészt azt mondja, hogy János fizet adót, ha a törökök visszaadják az elfoglalt várakat. Természetesen Ibrahim pasa kineveti és közli, hogy szó sem lehet erről. Végül azonban nagyon kedvezően fejeződnek be a tárgyalások Łaski, és így Szapolyai számára. Nem kell elfogadnia az adófizetést, és beviszik a szultánhoz, aki elmondja, hogy jogait fenntartja Magyarországra, de elismeri János királyt, és segít neki. Azt mondja, hogy a szultán maga fog teljes erejével Szapolyai segítségére sietni. Ez egy komoly kijelentés, mely ha megvalósul, nem biztos, hogy kedvező Szapolyai számára. Łaski egy különleges kegyben is részesül a tárgyalások során, a szultán rendkívüli audiencián hallgatta ki, és a búcsúkihallgatáson néhány jóindulatú mondatot is intézett felé.

Valójában a törököknek jól jött, hogy későbbi nyugat-európai előretörésüket egy helybeli hatalom is támogassa. A tárgyalások kezdetekor tudni lehetett, hogy a törökök elfogadják majd az ajánlatot, és ezt valószínűleg Gritti el is mondta Łaskinak. Csupán amiatt telt sok időbe a megegyezés, mert az adófizetés egy presztízskérdés volt a törökök számára.[12]

Nagyon fontos, hogy Łaski ezen a tárgyaláson ütőkártya nélkül vett részt, egy országát már majdnem elvesztett királyt képviselt, a pasák pedig egy világbirodalom erejével és szabadságával tárgyaltak. Mégis a fentiek tükrében azt lehet mondani, hogy Łaski nyert, mert sikerült a legkedvezőbb megállapodást megkötnie. Természetesen személyisége kevés lett volna a szövetség kedvező megkötéséhez, szükség volt arra, hogy a Porta kifejezetten kívánja eme megegyezést.[13]

 

Habardaneczék tárgyalása

 

Ferdinánd követeit is először Ibrahim pasa fogadta, ám az ő tárgyalásuk során nem volt különösebb diplomáciai csatározás. Egy kis idő eltelte után már nem is Ibrahim pasa, hanem a beosztottjai tárgyaltak a követekkel. Ibrahim pasa már az első megbeszélésen leszögezte, hogy Szapolyait és Ferdinándot sem tekintik királynak, ezt mondta: „nem a magyar királyról érdeklődünk, hanem Csehország és Németország királyáról. Mivelhogy Lajos, egykor Magyarország királya, a leghatalmasabb török szultán fegyverei által harcban elesett, nem tudunk másikról, aki most [magyar király] lenne.”[14] A tárgyalások középpontjában mindvégig a jogi érvelés marad. Habardanecz szintén megpróbálja a hazudozás taktikáját bevetni. Ferdinánd érdemeit próbálja így felnagyítani, de Ibrahim pasa természetesen rájön. A szultáni kihallgatásnak kifejezetten kellemetlen légköre volt a tudósítások szerint.

Habardanecz első követelése az, hogy a szultán kössön békét Ferdinánddal, ismerje el őt Magyarország urának, sőt az eddig elfoglalt végvárakat is szolgáltassa vissza. Természetesen ez a követelés túlzó, és csak azért hangzott el, hogy majd a későbbi tárgyalásokon legyen miből engedniük a követeknek. A követelés hiába lesz egyre kisebb és kisebb, a törökök mindenre azt válaszolják, hogy csak akkor lehet béke, ha a Habsburgok lemondanak Magyarországról. Ez azért fontos, mert a törökök úgy gondolják, hogyha a Habsburgok kezébe kerül Magyarország, akkor túl erős szomszédok lennének az Oszmán Birodalom számára.

A második, vagyis záró kihallgatás a szultánnál csak formaság, és a tárgyalások után hónapokig ott tartják a követeket Sztambulban, hogy minél később vihessenek hírt arról, hogy a szultán nem fogadta el a békeajánlatot. Mivel Szülejmán azt szerette volna, hogy szándékairól minél később értesüljenek az érdekeltek, ezért olyan levelet küldött Ferdinándnak, melyben biztosítja jó szomszédságáról és egyetértéséről.[15]

 

Befejezés

 

Tehát a fentebb leírt módon folytak ezek a tárgyalások 1527 és 1528 fordulóján Sztambulban.. Azért tartom nagyon fontosnak ezeket a tárgyalásokat, főleg Łaskiét, mert talán ez az a követség az összes török követjárás közül, amely a legnagyobb hatással volt a Magyar Királyság sorsára. Eddig a tárgyalásig a magyar-török diplomáciai érintkezés két ellenség érintkezése volt, viszont ez a tárgyalás teljesen megváltoztatta a helyzetet. Ugyanakkor ezen megegyezés ellenére is megmaradt a magyar politika törökellenessége.

 

 

Bibliográfia

 

Szakirodaom:

• Barta Gábor, Fodor Pál: Két tárgyalás Sztambulban: Hyeronimus Łaski tárgyalása a töröknél János király nevében, Habardanecz János jelentése 1528. nyári sztambuli tárgyalásairól, Balassi Kiadó, Budapest, 1996 , online elérhetőség: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/kettargyalas/kettargyalas.html#d0e538 , utolsó látogatás: 2013.12.09.18:07
• Barta Gábor: A Sztambulba vzető út. Századok, 1981/1.

Forrás

• Hieronym Łaski naplója, Barta Gábor, Fodor Pál: Két tárgyalás Sztambulban: Hyeronimus Łaski tárgyalása a töröknél János király nevében, Habardanecz János jelentése 1528. nyári sztambuli tárgyalásairól, Balassi Kiadó, Budapest, 1996 , online elérhetőség: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/kettargyalas/kettargyalas.html#d0e538 , utolsó látogatás: 2013.12.09.18:07
• Habardanecz János jelentéseIn.: Barta Gábor, Fodor Pál: Két tárgyalás Sztambulban: Hyeronimus Łaski tárgyalása a töröknél János király nevében, Habardanecz János jelentése 1528. nyári sztambuli tárgyalásairól, Balassi Kiadó, Budapest, 1996 , online elérhetőség: http://www.balassikiado.hu/BB/netre/html/kettargyalas/kettargyalas.html#d0e538 , utolsó látogatás: 2013.12.09.18:07

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Pásztor Zsófia: Egy lengyel diplomata és két tárgyalás Sztambulban
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat