Bevezetés

 

            1527. május 6-án V. Károly német-római császár csapatai kifosztják Rómát. Ez a hír megdöbbentette az akkori keresztény világot és kihatással volt az európai politikára. VII. Kelemen politikájában ezután változás történt, mely a magyar eseményekre is kihatással volt.

Dolgozatomban ennek az eseménynek a Szapolyai Jánosra gyakorolt hatását veszem górcső alá. Megkísérlem bemutatni, hogy egy európai esemény láncreakciószerűen további eseményeket indít el. És bár esetünkben szinte semmi sem az, aminek látszik, a szereplők kapcsolatrendszere kiismerhetetlen, mégis tudunk következtetni egyik dologból a másikra.

Persze a kép ennél komplexebb, más dolgok is közrejátszottak abban, hogy VII. Kelemen pápa otthagyva a Cognaci Ligát a Habsburgoknál keressen oltalmat, ezzel felülírva Szapolyai Jánoshoz fűződő kapcsolatát is.

Dolgozatomban megpróbálok még egy kérdésére választ kapni/adni, név szerint, hogy fél évszázaddal korábban Hunyadi Mátyás, de akár Károly Róbertet is említhetném, támogatásában tevékenyen közreműködő Szentszék és vele együtt az egész egyházi rend, Szapolyai János esetében miért vallott kudarcot?

 

Előzmények

 

            1525-ban a páviai csatában I. Ferenc francia király látványos vereséget szenvedett V. Károlytól, melyben ő maga is fogságba esett. A madridi békében lemondott Burgundiáról, Lombardiáról és Nápolyról, valamint kötelezettséget vállalt az oszmánok elleni hadjáratra. Ehelyett gyökeresen mást tett. Létrehozta a Cognaci Ligát, melybe egybegyűjtötte Milánót, Velencét, Firenzét, VIII. Henriket, az oszmánokat és később a Szentszéket is. Vegyes társaság állt össze a Habsburgok ellen. 1526-ban a harcok kiújultak Itáliában, de Magyarországon is, mivel a francia diplomácia hatására megindultak a törökök. A franciák kezdeti sikerei után azonban a Habsburgok fölénybe kerültek.

Magyarországon a mohácsi vereséggel (1526. augusztus 29.), elindul az a folyamat, mely Szapolyai János november 11-i korozásához és Ferdinánd december 16-i megválasztásához vezet - utóbbit a Szent Koronával majd csak egy évvel később, Perényi Péter koronaőr átállása folytán koronázzák meg. Ferdinánd jogalapja az 1506-os Habsburg-Jagelló szerződés volt,[1] Szapolyainak pedig az 1505-ös rákosi végzés.

Eközben a pápa - reagálva a mohácsi vereségre -, megkezdte diplomáciai munkáját egy török elleni összefogásra. Személyesen szándékozott tárgyalni V. Károllyal és I. Ferenccel is, ekkor történik a császár-párti Colonna hercegek lázadása. A pápa bár gyorsan kiegyezik velük, de súlyos áron.[2]

Ezek után levelezésbe kezd az európai uralkodókkal Magyarország megmentéséről.

Antonio Burgio, magyarországi nuncius, 1526. októberi visszatérte után erőfeszítéseket tesz, hogy a Habsburg hegemóniát, amely már Róma függetlenségét is fenyegeti, valahogy gyengítse. Nem mellesleg a pápai udvarban az a felfogás uralkodott, hogy az Árpád-ház, illetve Zsigmond és V. László fiúörökös nélküli kihalásával a trónkövetelők igényei feletti döntés a pápát illeti meg.[3]

Kelemen Ferdinánd helyett inkább Jánost támogatta.[4] Ráadásul nem is oly rég a Colonna hercegek lázadása még inkább megerősíti ebben Kelement.[5] Felveszi a kapcsolatot a Cognaci Ligával és igyekszik befolyását János javára fordítani.[6]

 

Magyarországon eközben Ferdinándot, Károly öccsét, 1526. december 16-án Pozsonyban megválasztották magyar királynak. Koronázásra azonban majd csak egy év múlva kerül sor[7](1527. november 3.).

Míg Szapolyai Jozefics Ferenc zenggi püspököt küldi Rómába, tájékoztatni a Szentszéket megválasztásáról, addig Ferdinánd pusztán közli az osztrák tartományok protektorával Lorenzo Pucci bíborossal megválasztását. Jozefics levelét a pápa felolvastatja a bíborosok előtt, hogy János trónra lépését hivatalossá tegyék, azonban Pucci óvást emel ellene.

Szapolyainak szánt válaszlevélben a pápa megemlíti Pucci bíboros által tett óvást, de ennek ellenére megadja neki a „Magyarország királya” titulust.

A második levelében János, már egyértelműen Ferdinánd elleni segítséget kér. A pápa, felbátorodva az angol–francia ígéreteken, már János mellett foglal állást. A Szentszék támogatását János mellett addig titokban képviselő Frangepán Ferenc helyett, a pápa elhatározza, hogy hivatalosan is nunciust küld Magyarországra, Antonio Burgio személyében, aki már előtte is több időt eltöltött II. Lajos udvarában. Burgio-t ellátta több megbízólevéllel, melyekben Jánost Magyarország királyának, Ferdinándot viszont cseh királynak titulálja[8].

 

Sacco di Roma

 

            Ilyen körülmények között került sor a Sacco di Roma-ra[9]. Károly fizetetlen zsoldosai Firenze kifosztására indultak, de itt útjukat állta a Liga serege. Ezért délnek, Róma felé veszik az irányt. A várost gyorsan elfoglalták és hónapokig tartó erőszakba és fosztogatásokba kezdtek. Kelemen az Angyalvárban lelt menedékre. Az események a továbbiakban teljesen Károly szája íze szerint történtek, miután a Kelemen kapitulált és mindent megígért, elengedték.[10]

Időközben[11] Ferdinánd támadást indít János ellen és kiszorítja az országból. János a lengyelországi Tharnów várában talál menedéket.[12]

János király végső lépésre szánja el magát, amiről tájékoztatja az időközben az újra szabad pápát.[13] A levelében megemlíti, hogy kész uralkodói jogigényét a lengyel vagy más pártatlan fejedelem bírói ítélete alá bocsátani, vagy Ferdinánd viselje a következményeket. Itt a már megindult isztambuli tárgyalásokra utalhatott János király.[14]

 

Hatása

 

            A pápa ezek után már Ferdinándnak is megadja a magyar királyi címet, de az angol és francia udvaroknál Jánosnak igyekezet támogatást szereznie Ferdinánd ellenében.

1529-ben, mikor a török elindul Bécs felé. Szapolyai Mohácsnál, előzetes megbeszélések szerint, hódol Szulejmannák,[15] aki kegyesen visszaadja neki az országot. Erről február 29-én oklevelet is kiállítanak. Időközben a pápa elhatározta magát Károly és Ferdinánd mellett.[16] Ez kiváltotta a francia és angol uralkodók elpártolását. I. Ferenc fejében még az is megfordult, hogy a pápát letegye és újat helyezzen a helyébe. Ebbéli szándékáról beszélt Statileo János erdélyi püspöknek, hogy Jánost, a lengyeleket és a dánokat is nyerje meg tervének[17]. A főpap, lelkét könnyítendő, Anglia felé meggyónt Lorenzo Compeggio biborosnak, aki erről tudósította a Szentszéket[18].

Kelemen ezek után már csak a Habsburgokban bízhatott. Követet küldött az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésre, hogy támogatást szerezzen Ferdinándnak, ahol is a rendek 24 ezer embert szavaztak meg török támadás esetén Magyarországnak. Továbbá 40 ezer aranyat ajánlott föl Ferdinándnak és olyan felhatalmazásokat, amelyek az egyházi javadalmak megadóztatását, továbbá  a templomi kincsek eladását tartalmazták[19].

Szapolyai János elszigetelődése a pápától egyre nyilvánvalóbb lett. Októberben és novemberben kelt leveleire a pápa nem válaszolt. Továbbá Ferdinánd erős nyomást gyakorolt a pápára: Szapolyai exkommunikációját követelte tőle.[20] Ebben azonban a pápa nem tett érdemi lépéseket, Ferdinánd ismételt felhívásai dacára sem. Majd csak 1529 végén, bolognai találkozásakor V. Károllyal merül fel ismét a kérdés. Az egyházi formaságoknak eleget téve a pápa bizottságot nevez ki az ügy kivizsgálásával. December 22-én a pápa már szentesíti is a kiközösítésről szóló bullát.

Bécsben január 31-én kinyomtatták és kihirdették. De a dolgok szokott rendjéhez mérve, a kiközösítést nem iktatták a pápai bullák regeszta-köteteibe, sőt azon volt, hogy János szövetségesei minél később tudják meg. Velence például csak február közepén értesült a bulla tartalmáról.

Angol követek, mint bizonytalan hírt, közlik Henrikkel. Szapolyaival, de még a magyar főpapokkal sem közölte a hírt a pápa. Ennél fogva a bulla jogi érvényessége kérdőjeleződött meg[21].

A bíborosi testületből az osztrákellenes vonal továbbra is kapcsolatot tartott Szapolyaival. A francia és angol udvarok szintúgy, sőt ezen országok római követei is[22]. Szapolyai továbbra is szalonképes figura volt ezen udvarokban.

A pápa kettős játékára talán az a legjellemzőbb levél, amit 1532-ben a kenesei országgyűlésre küldött. A dolog előzményéhez hozzátartozik, hogy Ferdinánd felkérte a pápát: küldjön erre a gyűlésre követet[23]. A követ meg is kapta a levelet Rómából[24], de abban Ferdinánd, mint római király van megnevezve. Ráadásul a pápa nem követel a rendektől konkrét támogatást Ferdinándnak, pusztán arra inti a rendeket, amik ősi dicsőségükkel és erényeikkel összhangban vannak[25]. A pápa a trónviszály fölött állóvá teszi magát és nem foglal konkrét állást a kérdésben.

A levél a csekély egybegyűltek miatt nem került felolvasásra. Helyette a nuntius egy levelet intézett az egybegyűltekhez, melyben „érett, okos döntésre inti őket”.

Az 1531-es év utolsó napjaiban az aquileai patriarcha aggodalmas hírekkel érkezett Rómába: a szultán tengeri úton tervezi elfoglalni Itáliát. 1532. január elején megérkezett Statileo János erdélyi vajda, aki János béketervezetéhez kérte Kelemen támogatását, válaszlevelében Ferdinándot római királynak címezte a pápa. Ugyanekkor már ezzel megnyugtató hírek érkeztek Isztambulból a velencei kémektől, a szultáni készülődést illetően, a pápá azonban nem hagyott fel hadi készületeivel, illetve azzal, hogy Ferdinánd és János között egyezséget eszközöljön ki. Német legátusának címzett levelében Ferdinánd alatt tervezte egyesíteni az országot. Január végén érkezett meg Szapolyai ferences rendi gyóntatója Rómába, aki ura helyett teljesítette jeruzsálemi zarándoklatra vonatkozó fogadalmát. A pápának szánt üzenetében hűségéről biztosította a Szentszéket. A kihallgatást egy kellemetlenség szakította félbe, mikor az osztrák követ értesülve a Szapolyai követéről, szinte rájuk törte az ajtót. A berenhidai országgyűlésről, melyről az osztrák követ pár nap múlva értesítette a pápát, és Ferdinánd azon óhajáról, hogy a pápa követelje Szapolyai híveitől az elpártolásukat, illetve Ferdinánd elismerését, mint uralkodójukat. Kelemen ettől elzárkózott, mivel ha ezt megtenné, akkor „az a felszólítása, hogy a törökökkel való szövetkezéstől tartózkodjanak, súlyát János párthívei előtt elvesztené”. Így berenhidai levelekre is a kenesei mintákat másolták rá, azzal a különbséggel, hogy nehogy egyik felet is megsértsék titulusukban, a megbízóleveleket a világ összes királyához és fejedelméhez címezték.

 

Befejezés

 

            Dolgozatom elején felvetett kérdésre, úgy gondolom, a válasz a Szentszék politikai terének beszűkülése lehet. Amíg 1527 előtt a pápa - ha nem is egyértelműen, de – Szapolyai pártján volt, addig a Sacco di Roma után, már nem tehette meg, hogy Szapolyai mellett nyíltan kiáll. De a háttérben az angol és francia udvarokban János királynak igyekezett támogatást szerezni.

Véleményem szerint mindvégig jelen volt a pápai politikában az az elem, ami egyszerre teljesítette a Habsburgok követeléseit, de felemás módon. Szapolyai exkommunikációja egyértelműen Habsburg nyomásra született, de a formai kritériumai szinte alig teljesültek. A kenesi gyűlésre írt pápai levél - melynek megrendelője valószínűleg Ferdinánd volt - a rendeknek nem tesz konkrét utasításokat azt illetően, kinek az oldalára álljanak. Véleményem szerint a VII. Kelemennek a Sacco di Roma olyan konkrét helyzet elé állította, hogy nem volt választása már a jövőben, melyik oldalra áll valójában, de mindvégig fenntartotta a kiskaput, melyen keresztül a Habsburgokat sakkban tarthatja. A kenesei országgyűlésre a levelek még bátortalanul születtek Rómában, a berenhidaira már egyértelműen el lettek utasítva Ferdinánd követelései.

  

 

Bibliográfia

 

Fraknói 1902                                     Fraknói Vilmos: János király és a római szent-szék. Századok. (1902) 697–715. és 793–809.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Petrovics Nándor: János király és a római Szentszék
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat