Gyollai Ákos: A Magyar Királyság története 1529-től a váradi békéig (Bethlen Farkas és Szerémi György alapján)

(ELTE-BTK, Kézirat, 2013 decembere)

 

Szerzőről

            Bethlen Farkas 1639-ben született lutheránusvallású családba. Kolozsvári és gyulafehérvári iskolák után nem tudott továbbtanulni egyetemeken, mert a politikai élet alakítói közé került. Részt vett II. Rákóczy György tragédiába torkolló 1657-es lengyelországi hadjáratában, majd a fejedelem cserélő időszakban rokona Kemény János pártjára állt, majd halála után csatlakozott a hatalmát éppen megszilárdító Apafi Mihályhoz. Ő örömmel vette be táborába, és rövidesen kinevezi Fehér megye főispánjává, valamint diplomáciai megbízatásokkal látja el. Pályája csúcsán, 1678-tól 1679-es haláláig kancellári pozícióban tevékenykedik.

            Apja, Bethlen János történelmi munkája ösztönözte, hogy megírja saját Erdély történetét. Bethlen Farkas sok neves elődjének munkáit felhasználta, s jellemző rá, hogy terjedelmes mennyiségű szó szerinti vagy alig módosított passzusok átvétele. Húsznál is több kútfőt használ, például Istvánffy Miklóst, Somogyi Ambrust, Baranyai Decsi Jánost és még sokan másokat. Művének egyötöde önálló fogalmazás, ami nem kevés, ha figyelembe vesszük a művének terjedelmét is. Mivel nagyhatalmú volt, sok bizalmas levelet és iratot felhasznált, hogy még teljesebbé tegye történelmi munkáját. Forrásai higgadt, céltudatos és kritikai kezelése bizonyítja műve hitelességét az utókor számára.

            Halála után négy évvel rendezte össze nyomda alá művét öccse, Bethlen Elek, ki egyébként a Bethlen család történetét írta le. Keresden nyomdát is alapított e célból, de a munka lassan haladt, s jószerével az egész mű kiadásának terve meghiúsult Thököly 1690-es betörésekor, mert a nyomda megsemmisült és a lapokat elosztogatták vagy Thököly magával vitte. Benkő József újjáélesztette és 1782 és 1793 között kiadta egy részét. Manapság is folytatódik a mű fordítása és kiadása.

 

Története

 

 1529-ben János király országgyűlést hirdetett, melyre kevesen mentek el, így érdemi döntések nem születtek. Nádasdy Tamás és Kápolnay Ferenc János párti főurak megostromolták Szigetvárt, melyet Török Bálint, ekkor még Habsburg párti főúr védett. Az ostrom nem járt sikerrel, mert Wilhelm von Roggendorf császári generális Buda ostromába fogott, melyben ekkor még János király is ott tartózkodott. A király gyorsan visszahívta Nádasdyékat a németek ellen, kik jöttek is, de a németek visszaverték őket. Erre a belgrádi vilajet parancsnoka, Mehmed pasa gyorsan mozgósította erőit és Buda felmentésére sietett. A Budát ostromló és ostromlottak fővezérei közötti barátságos viszonyt kihasználva a támadók megismerték Buda védműveit, s felismerve erősségét, valamint hallva a török csapatokról, az ostromot abbahagyták és elvonultak. Mehmed pasa látva, hogy az ostromnak vége, s hogy legyen valami eredménye annak is, hogy eljött egészen idáig, utasítást adott a környék felprédálására, s így sok fogollyal és nagy zsákmánnyal hazatért. Eközben a török vazallus Péter, Moldva fejedelme ötödik erdélyi betörése ellenére sem tudta bevenni Besztercét.

Ferdinánd és I. János közti szövetséget az is nehezítette, hogy 1530-ban Bánffy János nádor elfoglalta Szatmárt és lakóival együtt lemészároltatta, erre nagy felháborodás és harag gyúlt János királyban és táborában, ezért Kun Gotthárdot küldi ellene, ki visszafoglalja Szatmárt és lemészárolja a nádor embereit.

1532-ben János király és Gritti Esztergom ostromába fogtak, de hírül vették, hogy a szultán érkezik felmentő seregével, ezért elvonultak. Perényi Péter és 500 díszes lovasa szultán táborába ment, hogy átállnak, de a janicsárok parancsnokának nem hoztak ajándékot, ezért lemészárolták őket, kivéve Perényit, akit a szultán visszaküldött János király udvarába, ki hívei ellenére, visszafogadta kegyeibe őt és a szintén lázongó Várday Pál esztergomi érseket is Szulejmán parancsára. Grittit kinevezi érdemeiért kormányzóvá, ami nagy visszatetszést keltett, hiszen nem volt kiskorú, s volt is királya Magyarországnak János király személyében. A velencei származású Gritti, amint elfoglalta kormányzói tisztét egyből elkezdett leszámolni ellenségeivel és János híveivel. 1532. augusztus 29-én névleg, hosszú ostrom után elfoglalta Kőszeget, s indult volna Bécs ellen, de mivel hallott a felől, hogy Ferdinánd nagy sereggel állomásozik ott, ezért inkább Stájer-Szlavónián keresztül visszavonult. Visszavonulása alatt elküldte Keszim béget 15000 jó lovassal Stájerország feldúlására, de Ferdinánd erői tönkreverték őket úgy, hogy még hírmondó is alig akadt felőlük. Erre a hírre megkettőzte a visszavonulás tempóját, s a málhákat valamint a lassan mozgó foglyokat a folyóba dobatta. Ferdinánd akárhogyan is próbálta bemocskolni Szapolyait a szultán előtt, nem sikerült a törököt a maga oldalára átpártoltatni.

1533. január 1-én Ferdinánd és I. János király a csallóközi Megyeren 4 hónapos fegyverszünetet kötöttek egymással, mert mindkettejük trónja veszélyben forgott.[1] Mehmed személyében követ érkezik Konstantinápolyból, hogy békét kössön a Ferdinánddal. A török ajánlat az, hogy Szulejmán, Kelemen pápát atyjának tekinti, V. Károlyt és Ferdinándot a testvérévé fogadja és Szapolyait ráveszi a békére Ferdinánddal, s ehhez Lodovico Grittit küldi oda. Behódolás jeleként Ferdinándtól Esztergom kulcsait kéri, s cserébe megígéri, hogy addig lesz béke közte és Ferdinánd között, ameddig Ferdinánd akarja. V. Károlynak meg azt ajánlja fel, hogy adja vissza az Andrea Doria vezérletével elfoglalt Koron városát, s cserébe egy sokkal termékenyebbet ad, valamint megígérte, hogy Itália és Hispánia partvidékeit megtisztítja a kalózoktól. A szultánnak, azért is kellett Koron városa, mert onnan indultak ki görög portyák, mellyel török érdekszférát háborgattak. A kalózok eltávolítása meg csak egy szavába kerülhetett, mivel az észak-afrikai berber kalózok az Oszmán Birodalom hatalma alatt állottak. Ferdinánd hajlott volna a békére, de V. Károly visszatartotta a török csauszt, mondván, hogy egy ilyen fontos ügy megvitatásához idő kell. Végül Koron eleste és Ibrahim nagyvezír által vezetett győzedelmes Perzsia elleni hadjáratainak hála békefeltételeit visszavonta. Grittinek elege lett a magyarokból, mivel egyre többen fordultak ellene öntörvényes uralkodása miatt, s ezért Konstantinápolyba ment a szultánhoz és Budára már soha többé nem tér vissza, de azt tanácsolta János királynak, hogy kössön békét vagy fegyverszünetet Ferdinánddal. János el is küldi Laskit tanácsára Ferdinándhoz és V. Károlyhoz, de csak Ferdinánddal tudott tárgyalni, mert V. Károlyhoz nem engedték tovább. I. Ferdinánd, hogy a törökkel békét kössön, Zárai Jeromost küldi a Portára. Itt Ibrahim pasa fogadta és nem tudjuk pontosan a szultán tudtával vagy tudta nélkül, de elismerte Ferdinándot magyar királynak és jogosságát a birtokában lévő területekre. Ebből Ferdinánd nagyot profitált, viszont ez egy hatalmas pofon volt szövetségesének, I. János királynak, ki gyorsan elküldte a Portára Grittit, hogy tudakozódjon a helyzet mivoltáról, majd pár héttel később Werbőczyt is, hogy ellenőrizze, miként jár el kormányzója. Egyébként ez a szövetségesi pozíció, nem nagyon hatotta meg a törököket, ugyanis gyakran látogatták Szapolyai birtokait zsákmányszerzés céljából. Június 22-én azonban Szulejmán visszatért eredeti álláspontjához: "Egész Magyarországot, melyet karddal szereztem meg, kegyelmemből János királynak adtam."[2]

Pannóniából a török kivonult és csak 1541-ben tért vissza, mert 1534-től V. Károllyal és a perzsákkal hadakozott. Török segítség nélkül I. János szövetségkeresésbe kezdett Ferdinánddal.

1534-ben, már Gritti egyre inkább kezdte elvetni a sulykot és külön tárgyalásba kezdett Ferdinánddal, hogy Szapolyait félreállítja, s átadja az országot a Habsburgoknak, titkon persze saját vezérlete alatt akarta egyesíteni az országot. Ferdinánd is örült a Grittivel való egyezkedésnek, mivel benne egy jobban irányítható partnert látott, mint János királyban. Míg Gritti a szultánnál tartózkodott, addig helyére Czibak Imre Váradi püspököt nevezték ki erdélyi vajdának. Czibak nyíltan elkezdett szervezkedni a kormányzó ellen, s elfoglalt várakat, valamint maga oldalára állította Gritti embereit. Gritti miután ezt megtudta éktelen haragra gerjedt, s mintegy 4000 katonával Erdélybe vonult, s tárgyalni akart Czibakkal, de mivel nem jött el, ezért rájuk küldte embereit, hogy öljék meg. Szemtől szembe nem bírtak vele, ezért ráborították a sátrát és szétszurkálták, fejét elküldték Grittinek.[3] Itt ellentmondás van Bethlen és Szerémi György munkája között, mert Szeréminél a sátras gyilkosság szerepel Bottyán Orbán és janicsárjai által, míg Bethlennél Czibak Imre halálát Dóczy forralta ki, s mikor őrség nélkül maradt egy faluban, s akkor lovasaival megölte őt. Erre általános nemesi felkelés robbant ki Erdélyben, megérkeztek a Havasalföldi és a Moldvai fejedelem is csapataival, valamint a Felső-Magyarországi kapitányság területéről is érkeztek mindkét párthoz tartozó főurak bandériumaikkal és össze is gyűlt körülbelül negyvenezres had Gritti ellen.  A sereg vezéreivé Majláth Istvánt, Bethlen Farkast, Patócsy Miklóst, Kendy Ferencet és Kun Gotthárdot jelölték ki. Gritti Budára János királyhoz igyekezett, de üldözői utolérték, így egy szász városba, Medgyesbe menekült. Szulejmán üzente Szapolyainak, hogy kedvencét, Grittit adja vissza neki épségben, de János ereje elégtelenségére hivatkozva kitért a parancs elől, amit a szultán elfogadott. Üldözői ostrom alá vették a várost, s elfoglalták. Gritti embereit leölték, őt magát lefejezték, az idősebbik fiát Antóniót, vízbe fojtották, többi sarjával meg később végeztek. Dóczy Jánost pedig a korabeli források szerint is, különös kegyetlenséggel végezték ki. Gritti híresen nagy vagyonát gyilkosai elosztogatták. Közben János biztos jelentésekből megtudta, hogy egyik kedvence, Hieronim Laski is be volt avatva a Czibak féle gyilkosságba, s engedve a Laski ellen irányuló közhangulatnak, fájó szívvel bár, de őrizet alá vette. Jan Tarnowski és Mattheus Tarlo közbenjárására, kik egyébként Laski jóbarátai és kiknek vendégszeretetét maga János király is élvezte száműzetésében, kiengedte a börtönből és még javadalmakat is adott neki. Laski viszont annyira megsértődött, hogy I. Ferenc francia és Zsigmond lengyel király írt az érdekében, mely megfedte Szapolyait botorságáért. Később Laski átállt Ferdinánd pártjára. 
Az idő múlása nem a keresztényeknek dolgozott, ugyanis a béke legnagyobb sürgetője, VII. Kelemen pápa meghalt, valamint Koron városát is elhagyták annak védői és Ibrahim nagyvezír is győzedelmes hadjáratokat vezetett Perzsia ellen, ezért Szulejmán a békefeltételeit visszavonta. Szapolyai és Ferdinánd között eközben is zajlottak a fegyveres béketárgyalások, egyelőre eredménytelenül. A határterületeken is egyre gyakoribbá váltak a portyák, így nőtt a feszültség a magyar és a török oldal között. Czeczey Lénárd odaadó János párti hívő, csellel elfoglalta Kassát. Ezt Ferdinánd a fegyverszünet megsértéseként értelmezte és egy ütőképes hadsereggel Vels generálist Magyarországra küldte, ki útközben elfoglalta Perényinek Sáros nevű várát és Eperjest is megerősítve tovább nyomult. Erre Szapolyai, hogy Kassát megtartsa, sebtében átküldött egy erdélyi sereget és Eperjes felé vonultatta. Vels generális a csatát megnyerte. Ugyanebben az évben hatalmas éhínség volt Erdélyben, ami sok halottat és tébolyultat eredményezett. János párti Majláth Istvánnak időközben sikerült Szeben városát a király oldalára elfoglalni. Mehmed, Belgrád parancsnoka elfoglalt harminc kelet-szlavóniai várat Beriszló Péter szerb despotától. Várrá átalakította, megerősítette Eszéket és pusztító portyáival bejárta Ferdinánd országrészeit. Erre Ferdinánd felvette a kesztyűt és megszegte a törökkel kötött békeszerződést, s Katzianer hadvezért bízta meg, hogy foglalja vissza Eszéket, jelentős hadserege élén. Azonban a gyenge hadvezetés, a rossz ellátás és a részegség miatt a garai csatában súlyos vereséget szenvedtek el a császáriak és csak a dezertálók élték túl az ütközetet. A fővezér elmenekült, s át akart állni a törökhöz, de Ferdinánd parancsára Zrínyi Miklós 1538. október 25-én eltette láb alól. Török Bálint miután nem büntette meg Bakicsot Ferdinánd, hogy orgyilkosokat küldött rá, átpártolt Szapolyai oldalára. Időközben Erdélyben a moldvaiak ellen felkelés tört ki és elfoglalták tőlük Bálványost. 1537-ben a magyar királyok közötti fegyverszünet még élt és be is tartották, de Erdélyt hatalmas szélvihar rázta meg és súlyos károkat okozott. Miután a két király elismerte, hogy nem bírnak egymással, valamint jobban hajlottak a békére ugyanis Szapolyai gondba került Szulejmánnal Gritti halála miatt és Ferdinánd se volt a helyzet magaslatán, mert a garai csatában csúnyán alulmaradt, s ennek következtében jött létre a titkos váradi béke.

 

Váradi béke

1538.02.24

 

Szapolyai Jánost Frangepán Ferenc és Fráter György, Habsburg Ferdinándot meg V. Károly követe, Wese János lundi érsek képviselte. A békében elismerték, hogy nem bírnak egymással, ezért felosztották Magyarországot egymás között. Ferdinánd kapta a nyugati részt, János meg a keletit. Szövetséget kötöttek a török ellen, s János is megígérte, hogy minden szövetségét, mely Ferdinánd vagy V. Károly ellen irányult felmondja. Ha Ferdinánd felszabadítja Belgrádot, akkor ő lesz a magyar király. Szapolyai halála után Ferdinánd örökli a magyar trónt, akkor is, ha Szapolyainak fia születik. Fiát viszont kárpótolnia kell a Szepesi hercegséggel és a hozzájuk tartozó birtokokkal. Megegyeztek, hogy az egymásnak okozott károkat feledésbe vetik, s alattvalóiknak is ezt parancsolják. Egyháziak kapják vissza javaikat, melyeket elbitoroltak tőlük. Egymás területén pártütők ne legyenek, hadifoglyokat engedjék szabadon. A közös ellenség (török) ellen fogjanak össze. Ha bármelyiküket megtámadná a török, a másik fél köteles a megtámadott segítségére sietni. Új várakat, erősségeket, melyeket a háború során emeltek, le kell rombolni.

Békekötést egyik fél sem vette komolyan. Ferdinánd a titkos békét egyből beárulta Szulejmánnak, ki megvonta támogatását Szapolyaitól, erre meg Szapolyai feleségül vette Jagelló Izabellát és fia született, mire halálos ágyán megeskette híveit, hogy János Zsigmond legyen az utódja, a következő magyar király. A békekötésnek, tehát nem volt nagy jelentősége, mert a harc tovább folytatódott.

 

Bibliográfia

 

• Bethlen Farkas: Erdély története I-II., 117-174. oldal, Budapest, 2000
• Szerémi György: Magyarország romlásáról, Szépirodalmi kiadó, Budapest, 1979
• http://mohacsi-csata.hu/content/1533-az-orsz%C3%A1g-h%C3%A1rom-r%C3%A9szre-szakad%C3%A1sa

http://gyorkos.uw.hu/1533-1540/1533-1540.htm

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Gyollai Ákos: A Magyar Királyság története 1529 és 1538 között
Szapolyai János erdélyi vajda, magyar király (1526-1540) - © 2008 - 2026 - szapolyai.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat